Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Verrocchio műhelyében
szintjét lunettaforma kiképzésűnek vélte, és ehhez tartozónak gondolta a három terrakotta alakot. így a lunetta-kompozícióban volt - Aggházy Mária szerint - a félalakos Krisztus és a két térdeló' angyal; a két térdelő ifjú arcvonásai pedig nem máséi, mint Francesca Tornabuoni Lorenzo és Antonio nevű fiaié. Mind Balogh Jolán, mind Aggházy Mária megfigyeléseihez és okfejtéséhez kritikai jellegű bővítéseket és javaslatokat tehetünk. Az ohiói angyalok az Imago Pietatis két oldalán először Doby Jenő 1873-ban rézbe metszett lapján láthatók. így közölte Henszlmann Imre is az együttest, az 1875-76-ban megjelent dolgozatában 24 , ahol ismerteti a bécsi világkiállításon szereplő Pulszky Ferenc-féle gyűjtemény terrakottáit. A terrakották minden bizonnyal a Foresinél Firenzében 1862-66-ban foganatosított vásárlás után kerülhettek olyan módon egymás mellé, mint ahogy a Doby-rézmetszet tanúsítja. Kérdéses, hogy nem a több helyi kereskedőtől, illetve gyűjtőtől vásárolgató Foresitől, avagy Pulszkytól származik a reneszánszosított kompozicionális elrendezés? Feltűnő a stíluskülönbség a középső Krisztus-alak és az angyalok között, valamint az, hogy mindkét angyal talpazaton térdel. Noha kétségtelen, hogy Krisztus-térd fölötti alakvégződése csak azzal magyarázható, hogy sírládából emelkedik ki; az angyalok viszont így nehezen illeszthetők egy sírláda elé, vagy mellé, elkülönülő talpazatukkal: azaz e három alak így technikailag csak másodlagos elrendezésük következtében kapcsolható össze. Krisztus arcának drámai kifejezéséhez nem illik az angyalok inkább melankolikus tekintete; lehet, hogy azért, mert nem a főalak készítője, hanem másik, gyengébb képességű mester mintázta őket, de lehet az is, hogy rnivel az ikonográfában a 15. században nehezen képzelhető el az összetartozásuk, eredetileg talán nem egymás mellé készítették őket. A két "kísérő" terrakotta-figura láthatóan nem tekint Krisztusra; kezükkel sem nem támogatják őt, sem nem ölelik át: egyikük az ostentatio gesztusával lefelé, és nem a vele egymagasságban ábrázolt Krisztus testére mutat. Az Imago Pietatis 15. századi ikonográfiái-típusánál Krisztust anyja és evangélista Szent János támogatja; így újító megoldásnak kellene tartanunk a két angyal bevonását a már előzően másként kialakított ikonográfiái szkémába. Az újítás lehetősége nem kizárható Giovanni Bcllini 1475 körüli festményei nyomán (hiszen Verroeehio már 1479/80-ban megfordult Velencében, tehát tanulhatott innen), vagy akár más előzmények alapján, ahol szárnyas angyalok tartják Krisztus félalakját. Firenzében - ahogyan ezt például Desiderio da Settignano 1460-61-es San Lorenzo tabernákulumának alsó reliefjén a Fájdalmas Anya és Evangélista János bizonyítja - mégsem terjedt el az angyaloktól közrefogott Fájdalmas Krisztus kompozíció. Balogh Jolán is az Anya és tanítvány által közrefogott ikonográfiái típus toszkán példáit sorolja fel terrakottánk előzményeihez. 25 Az Aggházy Mária javasolta, többszintű síremlék rekonstrukciója ellen több meggondolás szól. A toszkán hagyományokban még a nagyobb igényű, teljesebb programú humanista síremlékeken is, az elhunyt fölött közbenjáróként Mária a Gyermekkel jelenik meg, és nem az Imago Pietatis Krisztusa. Aggházy Mária elképzelése, hogy a budapesti terrakotta a római Tornabuoni-sírcmlékhez tartozhatott egykor, az ifjú "angyal-arcok" azonosításán nyugvó különféle feltevéseken nyugszik. 24 Közölte: Balogh, i.h. (18.j.) 26k.; Henszlmann, I., A bécsi 1873. évi Világ-tárlatnak Magyarországi kedvelőinek Régészeti Osztálya, (Magyarországi Régészeti Emlékek II./II. rész) Budapest 1875/76, 202-203. 25 Robertson, G., Giovanni Bellini, Oxford 1968, 54; Példák a szobrászat köréből: Cardcllini, I., Desiderio da Settignano, Milano 1962, 217-225, Firenze, San Lorenzo, tabcrnákulum, 1460-61 körül; Dussler, L., Benedetto da Majano, München o.J., 52-53, 27. tábla, 35., Prato, Dóm, Madonna dcll'Olivio, datálása 1480.
