Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Verrocchio műhelyében

Passavant a Forteguerri-síremlék modelljének készítését az 1476-77-es évekre tette.

9 Seymour 1480-85-re gondolt,

10 Pope-Hennessy 1964-es katalógusában szintén az 1476-77 körüli évekre.

11 Ilymódon már nem beszélhetünk fiatalkori műről, legföljebb pályakezdő munkáról, hiszen Verroeehio a modello feltételezett készítési idejében már elmúlt harminc éves. A Régi Szoborosztály Gábriel arkangyalának megfelelő részleténél azonban a londoni angyalok figurastílusa mindenképp kiérleltebb, mozgáskészségük felszabadultabb. Ugyancsak jelentős az eltérés az 1478-80 körüli, nagy valószínűséggel csak műhelymunkának tartható, római Francesca Tornabuoni-síremlék márványreliefjének jobbszélén látható ifjú alakjától is,

12 noha ez az ifjú a testhez igazodó, kevéssé részletező, funkcionálisan helyes, bár kissé jellegtelen formaadású drapériával valóban nem áll távol a Régi Szoborosztály terrakotta Gábrieljétől. A fentiek alapján 1476-80 közé kellene datálni a budapesti kettőst. Mivel azonban a fenti megállapítások, Ybl Ervinét kivéve, kizárólag Verrocchiónak, vagy műhelyének szobrászi alkotásaira hivatkoznak, érdemesnek látszik Ybl határozott Botticini utalását felhasználva, további festményeket is bevonni vizsgálatunkba. Francesco Botticini többször megfestette a Tóbiás az angyallal témát.

13 Botticini stílusára a 70-es évek elején Botticelli is hatott,

14 és ez utóbbi - Filippo Lippi távozása (1464) után Firenzéből - rövid ideig Verroeehio műhelyében dolgozott. Bizonyára innen a kapcsolat, melynek nyomán Botticini Trónoló Madonna Szentekkel festményén (Párizs, Musée Jacquemart André) mind Botticelli, mind Verroeehio hatását felfedezhetjük. Ugyanez figyelhető meg Francesco Botticini Madonna a Gyennekkel, Mária Magdolnával és Szt. Bernáttal táblaképén is. E festményen (20. kép) Szt. Bernát feje felett jobbra megjelenő angyal arctípusa teljesen egyezik a budapesti Gábriel arkangyaléval, és arra utal, hogy a Verrocchio-műhelyben a hetvenes évek közepe táján lehetett egy olyan angyalfej-előtanulmány, talán rajz, mely mind Botticininek, mind a budapesti terrakottát mintázó szobrásznak irányt mutatott a fej megformálásánál. Balogh Jolán típusegyezést és stiláris közelséget figyelt meg a kis Tóbiás, valamint a Régi Szoborosztály egy másik terrakottája, a Keresztelő Szent János a kútnál kompozíció Szent Jánosának arca között.

15 Az utóbbi mesterét feltételesen Michèle Marini da Fiesolénak gondolta, Pope-Hennessy viszont besorolta a "Keresztelő Szent János szobrok Mesterének"

16 osuvrején belül az egyik, az ifjú Keresztelő Jánost ábrázoló csoportba. Irányt mutató észrevételek -, de óvatosságra intenek. A Tóbiás az angyallal kétalakos szobron az angyalnak sörteszerű - nem göndörödő fürtben, hanem elvékonyodó, csúcsokban végződő - hajtincsei valóban közeliek a "Keresztelő Szent János szobrok Mestere" néhány figurájának hajviseletéhez. A fentebb javasolt 1475-ös 9 Passavant, G., Verroeehio. Sculture, Pitture e Disegni, Vcnezia 1969, 176-177. 10 Seymour, C. jr., The Sculpture of Verroeehio, New Haven 1971, 60-61, 164. 11 Popc-Hcnnessy, J., Catalogue of Italian Sculpture in the Victoria and Albert Museum 1, London 1964,164,166. 12 Aggházy, M., Problcmi nuovi relativi a un monumcnto scpolcralc del Verroeehio, AHA 24 (1978) 159-166. 13 Uffizi: Három arkangyal; Berlin, Staatliche Museen: Kercsztrefcszítcs; Bercnson, B., Italian Pictures of the Renaissance, Florentine School II, London 1963, 778.

k.; a festmény datálásai: Busignani, A., Pollaiuolo, Firenze 1970, 1465 körül; Ettlingcr, L., Antonio and Piero Polluiuolo, London 1978, 140141,65. tábla, 7. sz., 1470 előtt. 14 Bercnson, Lm. (13.j.) 1066. 15 Balogh, Lm. (5.j.) 22-23, 64, 66, 67. 16 Popc-Hcnncssy, i.m. (ll.j.) 193,169-176.sz.