Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény)történeti tanulságai
esetében nehéz megállapítani, hogy e három állományrész melyikéhez is tartozhatott eredetileg, mégis nagyon valószínűnek tartom, hogy a bécsi darab Miksa 1855-ös egyiptomi hivatalos látogatásához fűzhető. Ekkor ugyanis Szaid alkirály a keleti szokás szerint, vendégajándék gyanánt, a kairói Citadellában összehordott műkincsekből Miksának 50 nagy bőségben 51 adott át. A két szobor hasonló utóélete egyszersmind közös eredetükre is utalhat: úgy vélem mind Miksa, mind Fuad pasa a Szerapeumból 52 a Citadellába átvitt darabokból vendégajándék formájában részesülhettek. Árulkodó, a történet menetébe kiválóan illeszkedő dátum fedezhető fel Fuad diplomáciai pályafutásában. 1851-ben a Porta új törvénykönyvet vezetett be és Egyiptomnak is megparancsolta ennek életbeléptetését. Áz egyiptomiak a maguk számára azonban alkalmasabbnak, az Oszmán Birodalomnak Egyiptomot kevésbé kiszolgállatónak tartották a még Mohamed Ali idejében kibocsátott, majd Abbasz alkirály által kodifikált ún. Abbasz-törvénykönyvüket. (Különösen ellenezték a kivégzéseknél a végső bíráskodást a Portának fenntartó klauzulát.) 53 Előbb Abbasz küldött egy egyiptomi tárgyalóbizottságot Konstantinápolyba (1851. május), majd a Porta bízta meg Fuadot különleges feladattal; Egyiptomban kellett nekilátnia a Tanzimat bevezetésének, megoldania a vasútépítés, az örökösödés és a Portának fizetendő egyiptomi adó kérdéseit. Minthogy ez a megbízása 1852 április - júliusára esett, 54 tehát arra az időre, amikor Mariette-től már több ízben is kerültek leletek az egyiptomi kormány tulajdonába, joggal gondolhatunk arra, hogy Abbasz alkirály e szoborral is kedveskedve próbálta jobb belátásra bírni Fuadot. 55 (1852 májusában meg is született a kompromisszumos megegyezés: Abbasz megkapta a kivégzések feletti döntés jogát cserében a Portának fizetendő megemelt adóért.) A keleti vendégajándékok azonban nemcsak ilyen módon voltak célzatosak (do ut des), hanem mindenképpen személyre is szóltak, vagyis ki-ki azt kapta, ami iránt szemmellátható érdeklődést mutatott, illetve - tudatosan - nyilvánított. Van-e azonban bármiféle nyoma annak, hogy Fuad érdeklődött volna a régiségek, vagy éppen a szobrászat iránt? R. H. Davison, a Tanzimat-kor kiváló ismerője, Fuadnak Alinál nyitottabb gondolkozására hozott példái közt említi (kiemelés tőlem): "Fuad was more western in his personal habits than Ali, and more given to westernization. This tendency showed up not only in affairs of state, but in small matters; Fuad, for instance, flouted 50 Az 1855-ben Miksa által megkapott tárgyak eltérő eredetűek lehettek, pl. a J. Hckekyan által 1852-ben Mcmphiszbcn kiásott szobrok közül is kerültek hozzá, vö. Roggc, E., Statuen des Neuen Reiches und der Dritten Zwischenzeit, CAA Kunsthistorisches Museum, Wien 6, Mainz am Rhein 1990,103. 51 Ahogyan Satzinger megjegyezte eme vendégajándék nagyságát cltúlzó hagyományról: In der ägyptischen Tradition hat sich die Geschichte soweit verändert, daß der Vizekönig angeblich den gesamten Muscumbcstand verschenkt hat. Der österreichische Erzherzog aber habe sich das Geschenk erschlichen, indem er die Antiquitäten entgegen der orientalischen Etikette weit über Gebühr bewunderte und damit den Gastgeber zwang, sie ihm zu schenken, vö. i.m. (49.j.) 194. 52 A bécsi szobor provenienciája ismeretlen: a Szerapeumból való ercdeztetéséhez vö. PM III 2 , 818; Málék, J., RdE 38 (1987) 121, 24.j. Nem hallgatható cl, hogy - ugyancsak találgatás szinten felmerült egy másik lehetőség, vö. Roggc, i.m. (50.j.) 164-172, A budapesti darabnak a Szerapeumból való, most már bizonyítottnak tekinthető származása perdöntő lehet a bécsi szobor provenienciájának kérdésében is. 53 Wucher King, J., "Code of Abbas" in Historical Dictionary of Egypt, (African Historical Dictionaries No. 36) London 1984, 233; "Tanzimat" uott., 604-605. 54 Davison R. H., Fu'ad Pasha, in Encyclopaedia of Islam, Leiden-London 1965, II, 934-936. 55 Késeibb különösen Fuad 2. nagyvezérségérc (1863. jún. 1.-1866. jún.5.) vetettek némi árnyékot éppen az egyiptomi udvartól elfogadott "kenőpénzei" az egyiptomiaknak tett kedvező intézkedései fejében (pl. a Szuezi-csatorna törökök általi végső jóváhagyása; ill. a khedivei rang örökletessé tétele).
