Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény)történeti tanulságai

Fiiadnál: "A nagyvezérnél a tengerparton levő nyári lakában magánfogadást nyertünk s némely titkos látogatást tettünk, melyet egyik menekült derék hazánkfia, főkertésze Sipos eszközölt ki számunkra."

29 E segítséggel május 26-án újra felkereshették az Eszki Szerájt, ahová a törökök ezúttal jóval több kötetet hoztak át a Kubbe alti-ból és állítottak ki. (Az 1862-ben általuk Konstantinápolyban felfedezett corvinákból azután 1869-ben és 1877-ben ajándékozott vissza a szultán.) Szoros összefüggés mutatható ki e konstantinápolyi expedíció és a vizsgált egyiptomi szobor Magyarországra kerülése között is. A következő sorok egyben azt is bizonyítják, ami eddig nem volt több feltételezésnél: ti. Sipos a műtárgyhoz valóban Fuadon keresztül jutott: "Utazóink megismerkedtek Fuad pasa Sipos nevű magyar főkertészével, aki egy, urától a nagyvezértől kapott statuât küldend közelebbről nemzeti muzeumunknak."

3

" Ebből is látható, milyen becsben állt Fuad pasa előtt kertésze, amit nyilván Fuad közismert magyar-barátsága

31 és Sipos iránti külön rokonszenve motiválhatott.

32 Mindenesetre Fuad nemes gesztusát a 19. századi török-magyar barátkozás szép szimbólumaként értékelhetjük. Eme akadémiai expedíció számlájára tehát a corvinák felfedezésén kívül egyéb, mára elfeledett eredmények is írhatók. Ide sorolandó és külön megemlítendő a Prokesch-sel való tudománydiplomáciai kapcsolat megalapozása, ami végül műtárgyak formájában gyümölcsözött. Jelenleg a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Kiállításán látható két, Prokesch adományából származó "alabástrom" canopus edény (Padihoremheb tábornok-26. din.),

33 amelyeket 1833-ban kapott az alkirálytól.

34 29 Vö. Ipoly, A., Értekezések a történettudományok köréből 7 (1878) 52. 3(1 Vö. Nef elejts (1862) 12.sz. 147. (Kubinyinak az Akadémia előtt megtartott útibeszámolóját kivonatolta az újság. Egy másik, fontosnak ígérkező beszámolót, Ipolyinak az Akadémiához beadott ún. titkos jelentését, mindhiába kerestem az MTA Kézirattárában.) 31 Fuad az 1848-49-i szabadságharc alatt, akkoriban a dunai fejedelemségek török főbiztosaként, még kettős politikai magatartást tanúsított a magyar függetlenségért küzdőkkel szemben. Janus arcának a magyar forradalomtól elforduló profilja egyrészt a Porta egykori félelmeiből, másrészt saját vezérelveiből (az Oszmán Birodalom fenntartása reformok révén, ha szükséges a szeparatista, nacionalista mozgalmak elfojtásával) magyarázható. Fuad másik, együttérző arcát viszont Törökország Habsburg és oroszellencsségc, formálódó magyarbarátsága körvonalazta, vö. pl. Waldapfel, E., A független magyar külpolitika 1848-49, Budapest 1962, 159, 180-185, 255. A menekülteket viszont egyértelműen pártfogásába vette. 32 Vámbéry Ármint fölöttébb foglalkoztatta Fuad személyisége: "After Ali Pasha the personality of Fuad Pasha interested me especially. This tall, stately man, with refined, thoroughly European manners, who, with his sparkling and humorous aperçus, was more like a Frenchman than a Turk" vö. Vámbéry, Á, The Story of my Struggles, London 1904, 139; uő., Vámbéry, Á., Küzdelmeim, Budapest 1905, 145. A Fuad "bon-mots"-jait gyűjtő Vámbéry, magyar nyelvű önéletrajzába beszúr egy olyan anekdotát, amiből kitűnhet, mit testesíthetett meg Fuad számára Sipos. "Az akkori török világban Fuad pasa volt a legnagyobb magyarbarát. Kanlidzsiai nyaralójának gyönyörű kertjét cgy honfitársunkra, Sipos Gyurira bízta, s midőn a brabanti hcrczcgct, Belgium mostani királyát, körülvezette kertjében, e szavakkal mutatta be kertészét: - Lássa ez cgy magyar menekült, ki nemcsak a fegyverforgatáshoz, hanem a virágokhoz is ért." vö. i.m. 146-147. (Ez az epizód valószínűleg 1860 tavaszán játszódhatott le, vö. Aschcrson, N., The King Incorporated. Leopold II in the Age of Trustees, London 1963, 45). 33 Ltsz.: 51.2105 és 51.2106. 34 Vö. Oroszlán-Dobrovits, i.m. (2.j.) 66-67; Wcssctzky, V, SzMKözl 11 (1957) 3-10. 1833-ban az európai nagyhatalmak rákényszerítették a békét Mohamed Ali alkirályra, aki az egyiptomi-török háborúban az Oszmán Birodalmat végzetesen ingatta meg. Prokesch is ez ügyben járt 1833 ápr.-jún.-ban Egyiptomban, küldetéséhez 1. Prokesch-Ostcn, A., Mehmed-Ali, Vizekönig von Ägypten, Wien 1877, 40 ff.; Engcl-Jánosi, F., Die Jugendzeit des Grafen Prokesch-Osten, Innsbruck 1938, 153-156. Prokesch egyiptomi tárgyai közül néhány (3 újbirodalmi gyűrű) a becsi Kunsthistorisches Muscumba került, örököse, a szintén Kelet-utazó ifj. Prokesch-Ostcn Anton révén, 1894-96-ban, vö. Komorzynski, E., Das Erbe des alten Ägypten, Wien 1965, 69-70.