Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez

vonásokkal, tanulmányozva az éles mozdulat-ellentéteket: a végleges forma, mely a Biblioteca Ambrosiana egyik rajzán

38 jelenik meg, a jobb alsó vázlathoz közelít és olyan megoldást mutat, amely lényegében megfordítja a három alak irányát a budapesti lap felső részét elfoglaló vázlathoz képest. A második rajz, mely a Háromkirályok imádását ábrázolja, Pouncey véleménye nyomán Giovan Battista Paggi neve alatt szerepel a gyűjteményben. Régebben Corregiónak (Antal), Scarsellinónak, illetve Tintorettónak tulajdonították.

39 Hátoldalán azonban szerepel egy vöröskréta-fel irat: "Gian Cristof', ami megerősíti a lap a szerzőségét, mivel nagyon valószínű, hogy Gian Cristoforo Storer sajátkezű aláírásáról van szó (79. kép). Mint az előző lap, ez is azokat a heves barokk feszültségekkel teli rajzi és kompozíciós vonásokat mutatja, melyek a művész 1650 körüli lombardiai alkotásait jellemzik. Alapot Storer egy másik, ugyanezen témájú rajzának változataként tarthatjuk számon, amelyet a Biblioteca Ambrosianában őriznek (80. kép). Utóbbit sokkal bonyolultabb vonalakkal és a lény-árnyék kontraszt széles játékával rajzolta meg a művész, de alapvetően azonos a kompozíció, olyannyira, hogy feltételezhetően mindkét említett rajz esetében egy nyomtalanul eltűnt mű tervéről lehet szó.

40 Feltételezték, hogy a kérdéses mű a milánói San Marcellino-templom Háromkirályok oltárképe lett volna, amelynek elkészítéséhez Baldassare Cozzo atya 1651. április 13-i végrendeletében pénzt hagyományozott. A vásznat azonban - melyet most a Castello Sforzesco Városi Múzeumában őriznek - valójában Giovan Battista Discepoli (ún. Zoppo da Lugano) készítette, bár a Storeréhez olyan közel álló stilisztikai és kompozíciós vonásokkal, hogy feltételezhető a Storer-féle első tervek és a végleges kép közötti szoros kapcsolat.

41 GIULIO BORA (Milano) Fordította: Erdősné Simon Éva 38 Vö. Bora, Lh. ( 36J. Arte Lombarda) 14.k. 39 Ltsz.: 1960. Toll, fekete ceruza, 307 x 212 mm, levágott alsó sarkok. A hátoldalon ezen túlmenően kétszer szerepel Tintoretto neve a 15, 5.14 számokon és azEsterházy-gyűjtemény pecsétjén kívül. A rajzot Hoffmann E. tulajdonította Scarsellinónak, in Olasz miniaturák és rajzok kiállítása, Budapest 1930, 154.sz.; Rajztechnikai kiállítás, Budapest 1934, 152.sz. 40 Az Ambrosiana rajzához vö. jegyzeteimet Lh. (Arte Lombarda) 12.k. 41 A Castello Sforzesco képe valójában a Brera tulajdona. Vö. Pinacoteca di Brera. Scuole lombarda, ligure e piemontese 1535-1796, Milano 1989, 399-401, ahol a Storer nevéhez fűződő megjegyzések szerepelnek. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Czére Andreának azért a segítségért, amelyet a budapesti Grafikai Gyűjteményben végzett munkám során nyújtott és a felkérésért, hogy ebben a folyóiratban adjam közre kutatásaim néhány eredményét. Köszönet illeti Zentai Lorándot is azokért az értékes információkért és pontosításokért, melyeket az itt bemutatott rajzokkal kapcsolatban adott.