Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Beatrijs Brenninkmeyer-de Rooij adománya a Szépművészeti Múzeumnak

BEATRIJS BRENNINKMEYER-DE ROOIJ ADOMÁNYA A BUDAPESTI SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMNAK 1993-ban súlyos veszteség érte a holland művészettörténész társadalmat: március 12-én, 51 éves korában elhunyt Hágában Beatrijs Benninkmeyer-de Rooij. Evek óta tartó gyógyíthatatlan betegsége ellenére, váratlanul hirtelen ragadta el őt a halál - februárban még előadást tartott Londonban a Courtauld Institute of Art hallgatóinak, amikor a másik, végzetes kór tünetei jelentkeztek. A németalföldi festészet történetének sokoldalú és elmélyült kutatójaként ismertük meg. Pályája kezdetén miniatúrafestészettel foglalkozott (The Miniatures of the Egmond Gospels, Simiolus, 5, 1971, 150-171), majd a 17. századi művészet felé fordult érdeklődése. A Rijksdients kurátoraként a holland városházák és más középületek dekorációiról és a németalföldi helytartók gyűjtő- és mecénási tevékenységéről írt alapvető tanulmányokat. (In kiáll. kat. Gods, Saints and Heroes, Washington, Detroit, Amsterdam 1980-81, 65-75; Prins Willem van Oranje 1533-1584, Delft 1984; Paintings from England. William III and the Royal Collections. Hága, Mauritshius 1988-89, 9-45, valamint szakfolyóiratokban, pl. Oud Holland 96, 1982, 133-191 és 102, 1988, 181-235.) Messzeható muzeológusi teljesítménye V. Vilmos herceg 18. századi képtárának rekonstrukciója 1977-ben, melyet eredeti helyén állítottak fel a Buitenhofban. - Alaposság és eredetiség jellemzi a kor művészetelméletét összefoglaló írását is (in B. Haak, Hollandse schilders in de Gouden eeuw, Amsterdam 1984, 60-70), vagy-már a Mauritshuis munkatársaként-a jelentós párizsi kiállítás kapcsán közzétett remek tanulmányát a francia és holland festészet kölcsönhatásairól. (In De Rembrandt à Vermeer. Les peintres hollandais au Mauritshuis de La Haye, Paris, Grand Palais 1986,47-76.) 1988-tól az RKD tudós gárdájának tagjaként a holland virágfestészet 15-16. századi forrásainak és 17. századi kibontakozásának kutatására összpontosította erőit: For Love of Flora... (kiáll, kat. Hága, Mauritshuis 1992, 10-46.) Munkája során Beatrijs Brenninkmeyer a holland festészet történészeinek sokaságával került kapcsolatba a világ minden részéről. Élénk érdeklődéssel kísérte a szakmai eseményeket, és mindig kész volt egy-egy jó tanáccsal, szellemes ötlettel, hasznos információval segíteni. Utolsó gesztusa egy általa személyesen nem ismert, de igen nagyra becsült gyűjtemény gondozóinak szólt: arra kérte férjét, hogy mintegy 800 kötetes szakkönyvtárát juttassa el a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Ezzel a hagyatékkal, melyben számos Magyarországon eddig hiányzó kötet is van, a múzeum könyvtára jelentősen gazdagodott. Hozzá fogható értékű könyvadományt magánszemélytől eddig még nem kaptunk. Beatrijs azt kívánta, hogy szakszerű gonddal válogatott könyvtára olyan helyre kerüljön, ahol hozzáértő emberek haszonnal forgathatják. Mi, akik naponta fogjuk kézbe venni féltve őrzött köteteit, tisztelettel és hálával emlékezünk Rá. EMBER ILDIKÓ