Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez
az eseményre szánt. 17 A budapesti múzeum őriz egy másik, Zentai Loránd által meghatározott lapot is, amely biztosan összefüggésbe hozható ezzel a sorozattal. 18 Ugyanebben a gyűjteményben a Jacopo Zucchi neve alatt számontartott, harci jeleneteket ábrázoló két rajz (70-71 .kép) ly szintén olyan formai és stilisztikai ötleteket mutat, amelyek teljesen megegyeznek azokkal, amelyeket Campi a cremonai Sant'Agata-templom freskóin alkalmazott 1537-ben (az 1981. leltári számú rajz bal oldalán látható katonák csoportja a Szent Ágota mártírhalála című kép hasonló csoportjára emlékeztet). Mindkét lap témája és datálása arra mutat, hogy az V. Károly 154l-es cremonai bevonulására készített említett dekorációhoz kapcsolódó tanulmánysorozattal társíthatjuk őket: az 1980. leltári számú lapon (70. kép) megjelenített lovak és lovagok nem sokban térnek el a Louvre-beli rajzon felvázoltaktól, mely az V. Károly alakjával koronázott diadalív oromzati tervéhez kapcsolódik 20 , míg a város kapuja felé menetelő és a csatamezőre tartó katonák sommás körvonalazása a Biblioteca Ambrosianában őrzött két, győzelmi menetet ábrázoló vázlattal rokonítható - az utóbbiakat is valószínűleg ugyanezekhez a dekorációkhoz szánták. 21 Szintén Giulio Campi műve a budapesti gyűjtemény egy másik lapja 22 , amely gyümölcsöskosarakat hordó és állatokat vezető menetet ábrázol. Elképzelésében nem áll messze a művész által a 16. század negyvenes éveinek végén készített, ma már szinte felismerhetetlen freskóktól, melyek a cremonai Santa Margherita-templom apszisát díszítették. A 16. század második felétől a milánói rajzművészet által követett irányvonal lényegileg különbözik a cremonaitól. Egyik fő művésze, ha nem másért, hát műveinek gazdagsága és változatossága miatt, Bernardino Luini fia, Aurelio. A budapesti múzeum néhány jelentős lapját őrzi. Ezek egyikének - amelyet tollának megszokott hevével és kötetlenségével, szinte hemzsegő, heterogén ötletekkel rajzolt tele, mintha „szabadon szárnyaló gondolatokról" 23 lenne szó - rectóján egy ülő, bő köpenyes párt, két félig fekvő 17 Műkritikai emlékeztetőként és az újabb adalékokhoz vö. Bober, J., Crémones drawings for the entry of Charles V: new attributions and an interpretation, Master Drawings 26 (1988) 219-232. A római császárok monumentális alakjainak sorához kapcsolható a müncheni Staatliche Graphische Sammlung egyik rajzán (ltsz.: 10991) látható alakok sora. A lapot 16. századi ismeretlen olasz festő rajzaként tartják számon. 18 A rajz, amelyet a közeljövőben Zentai ad közre, a British Museum 'Prigioni' sorozatához köthető, vö. Bora, G., Note cremonesi, II: 1'eredi ta di Camillo e i Campi, Paragone 311 (1976) 13- I4.t. 19 Ltsz.: 1980 és 1981. Toll és barna tinta, 104 x 184 mm illetve 108 x 169 mm. A kartonon Stradano (Davidson) és „near Vasari" (Witzthum) feliratok; jelenleg Jacopo Zucchi műveként szerepel Zentai Lóránd munkája alapján: Két vázlatrajz a firenzei Palazzo Vecchio nagytermének falfestményeihez, SZMKözl 51, 1978, 77-78.k., ahol a rajzot feltételesen tulajdonítja Zucchinak. 2(1 Vö. Bora, i.m. 8.t. 21 Vö. Disegni di manieristi lombardi, a cura di Bora, G., di Brizio, A.M., Vicenza 1971, 24-25.j. 22 Ltsz.: 2110. Tollrajz, 175 x 271 mm, jobbra lent gyűjtőbélyegző (Lugt 474); a bal oldalán vágott lap versóján egy hosszú, csonka felirat látható, talán egy szerelmeslevél részlete. Ismeretlen művész alkotásaként tartják számon, de cremonai festőnek is tulajdonították (Pouncey), és ismertek a „G. Campi köre" (Zentai) és „G. Campi?" (F. Moro 1990) meghatározások is. Véleményem szerint a Campitól való származtatás megerősíthető az összetéveszthetetlen alakformálás, vonalvezetés és bizonyos sommás figuratív megoldások alapján. 2} Ltsz.: 1986. Toll és barna tinta, 280 x 192 mm. Philip Pouncey állapította meg a szerzőséget. Luini egy másik rajza, melyen különböző tanulmányok láthatók, ugyanebben a gyűjteményben az ismeretlen festők művei között szerepel (ltsz.: 1906, tollrajz zöld papíron, 265 x 405 mm), de különböző művészek neve merült fel a rajzzal kapcsolatban: Figino, Palma, Passignano neve tűnik fel, egészen a végleges Luini meghatározásig, mely K. Oberhubernek köszönhető. Luini harmadik rajzát, melyen egy angyaltanulmány látható (ltsz.: 2500, vörös ceruzarajz kék papíron, 222 x 123 mm) szintén Pouncey azonosította.
