Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Verrocchio műhelyében
közül az egyiket néhányan Verrocchio munkájának tartottak. 54 Ismét úgy látszik tehát, hogy az 1466-68 körüli évek valószínűsíthetők a datálási javaslatok közül. Az oltárkép térszerkezetének kialakításában jelentős szerephez jutnak a perspektivikus rövidülésben láttatott nyolcszögű padlóminták. Ilyen típusú minta Filippo Lippi 1464-re datált, a pratói székesegyházban festett freskóciklusának egyik mezőjében tűnik fel. 55 Az oltárképünk márványtrónusának karnyugtatóit alátámasztó íves konzol tagolóelemként rákerült a baltimore-i Biagio festmény (1470 körül ?) középteret záró, árkádokkal tagolt falára. 56 Az oltárképen márványlapokkal kirakott fal zárja a „hortus conclusus"-t, és a háttér-kialakítás az ötvenes-hatvanas évtized firenzei táblaképeinek egyik csoportja felé mutat, mint például Cosimo Rossellinek ma a firenzei Galéria d' Accademián őrzött egyik táblaképen, ellenben akár Filippo Lippi, akár Domenico Veneziano munkáit tekintjük, a középtér többnyire vagy oszlopos árkádokkal vezet tovább a háttér felé, vagy épületbelsőből nyíló kapun át pillanthatunk egy kolostor-kerengőbe. Az al Maglio oltárkép kertjében a hátsó fal tagolása ismét szobrászati előzményeket sejtet: az ismert firenzei humanistasíremlékek hátoldala mutat hasonló tagolást, akár a Settignano-féle Marsuppini, akár a már említett Rosellino-féle Portugál kardinális síremlékére gondolunk. Végezetül az oltárképen a fal fölé emelkedő fák és növények dús levélzetükkel, tömött lombozatukkal a Savio-templom számára festett „Keresztelés" flórájának felel meg. Ami ezek után magát a mester-kérdést illeti: a táblakép alakjainak drapériastílusa, mint láttuk, szobrászati művekhez közelíthető. A szentek álló alakjainak egymás mellé sorakoztatásában fellelhető bizonytalanságok pályakezdő festőre vallanak. A figurák szoborelőzményhez igazodó megjelenítése azt látszik bizonyítani, hogy a teljes kompozíció előrajzát maga Verrocchio készítette. Talán ő festette a négy férfiszent fejét és Szent Péter mártír jobb kézfejét, valamint Szent Domonkos égre mutató jobbját és könyvet tartó bal kézfejét. Biagio d'Antonio a Madonna fejét és alakját készítette, alighanem tőle való a gyermek Jézus is. A baltimore-i festmény részlete alapján az is lehetséges, hogy ő festette Szent Ágoston kesztyűbe bujtatott két kézfejét, Szent Jakab kesztyűtlen kezeit, valamint a festmény szereplőinek ruháit. Ismét csak Biagio d'Antonio lehetett a Máriától jobbra megjelenő angyal festője. Az egész oltárkép színvilága annyira eltér az 1475 körül készített, és általában Verrocchiónak tulajdonított, sajátkezű művektől (berlini, frankfurti „Mária a Gyermekkel" festmények), hogy az oltárkép teljes elkészítését semmiképp nem végezhette a műhely vezető mestere. Tipikusan „több kéztől való festménnyel" van dolgunk, melyen, úgy hisszük, Verrocchio az előrajzon kívül egy-két részlet kivitelezésében is résztvett, de a további részletmunkákat elsősorban Biagio d'Antonióra bízta. Az oltárkép 1468 táján készülhetett, Verrocchio műhelyében. EISLER JÁNOS 54 Passavant 1969 i.m. (3.j.) 17, nem beszél közreműködésről, Seymour (i.m. 19.j. 22, 23, 116) ezzel ellentétben Verrocchióra gondol. A magam részéről Seymour feltevését osztom. 55 Oertcl, R„ Fra Filippo Lippi, Wien 1942, 84. kép. 56 Brown, Lh. (35.j.) 48.
