Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Beszámoló Andrea del Verrocchio: Trónoló Mária gyermekével, öt szenttel és két angyallal című oltárképének restaurálásáról
festőjének modorában végeztem, ügyelve arra, hogy a fátyol fedetlen részletei továbbra is szabadon maradjanak. (A vonalkázó aquarell-retustechnikát ebben az esetben sem lehetett volna alkalmazni.) Ki lehetett Szt. Jakab apostol ábrázolásánál a szőkehajú modell? Egy tudományon túli feltevés Előre kell bocsátanom, hogy a kép tisztításának műveletét a bal felső' sarokban kezdtem, majd fokozatosan haladtam a jobb oldal irányába, így először az eget és a növényi motívumokat érintettem. A feltáruló részletekkel szembenézve, mindjobban megragadtak a stilizálás szépségei és technikai megoldásai. A második sorban az arcok fokozott érdeklődésemtől kísérve bontakoztak ki. A Madonna arcának érzékeny szépsége, Szt. Domonkos szuggesztív tekintete, de leginkább Szt. Jakab különleges karaktere hatott rám. Ez utóbbi tisztítása közben derült ki, hogy talán a legszebben megfestett portré sérült meg a legjobban az idők folyamán. Fokozott gondosságot igénylő kezelése közben hosszabban szemléltem, nem csupán technikai oldalát tekintve, hanem ugyanúgy az embert is. Hatására emlékezetemben felmerült egy önarckép-rajz, amelynek karaktere, a nagy életkorbeli különbség ellenére, azonosnak tűnt az apostol arcvonásaival. Leonardo időskori önarcképére gondoltam. Mint láttam, 1956-ban hasonló feltevésre jutottak a novarai Leonardo-monográfia 5 szerzői Verrocchio Krisztus bronzalakjával kapcsolatban, amely az Or San Michèle homlokzatát díszíti. A könyvben közölt illusztráció Krisztust a budapesti kép Szt. Jakabjához hasonló arcbeállításban mutatja. A két ábrázolás anatómiai és karakterbeli egyezése annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet kétséges a modell azonossága (40. kép). Amonográfia további Verrocchio műveket is bemutat: így a Krisztus feltámadása című terrakottát a Bargellóból (39. kép), valamint a pistoiai dóm Nicolo Forteguerri síremlékét, amelyeknek Krisztus alakja a fentivel azonos modellre vezethető vissza (42. kép). Ide lehet sorolni még az Ermitázs Verrocchio műhelyéből származó egyik terrakottáját is (50. kép). 6 A kérdés súlya még növekszik, ha szemügyre vesszük a Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Gyűjteményének Imago Pietatis című Verrocchio szobrát (41. kép), amellyel kapcsolatban Balogh Jolán ugyanazokat az összefüggéseket vizsgálja 7 , mint a fentiek, azzal a különbséggel, hogy sem az Ermitázs terrakottájáról, sem a mi oltárképünkről nem szól, továbbá a modell kilétét ugyanúgy nem érinti. Természetesen nem lehet megkerülni a feltevés időrendi nehézségeit. A Verrocchiónál tizenhét évvel fiatalabb Leonardo 1470-1478 között dolgozott az idősebb mester műhelyében, tehát tizennyolc és huszonhat éves kora között. Ez jól hozható párhuzamba Szt. Jakabnak a képen megmutatkozó életkorával, ahol huszonkét-huszonnégy évesnek tűnik. A budapesti képet azonban a Régi Képtár katalógusa és a szakirodalom adatai szerint mindeddig senki nem keltezte a hetvenes évekre. Ugyanakkor a fentebb, közös modellre 5 Leonardo da Vinci, Novara 1956, vol. 1, 97: Verrocchio - Incredulita di San Tommaso; 198: Verrocchio - La risurrezione, particolare. ft Az erre való utalást Eisler János szíves közlésének köszönhetem. 7 Balogh, J., Un capolavoro sconosciuto del Verrocchio, Acta Históriáé Artium 8 (1962) 55-78. A tanulmány Aggházy Mária szíves közlése nyomán került kezembe.
