Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kora- és középső császárkori terra sigillaták

A Drag.54 formájú olla egyik variánsa (Lud VMk) a gyűjtemény legszebb barbotindíszes darabja (20. kép). Az edény felületén indákról leágazó levelek közt szólöt csipegető páva tűnik fel. A fürtök lazák, stilizáltak. A szőlőindák, levelek kompozíciós szerepe a felület egyenletes kitöltése. A szabadkézzel kialakított kompozíciójú ábrázolás egészen közeli párhuzamait barbotindíszes rheinzaberni sigillatákról ismerjük.

11)9 A budapesti példány majdnem egészen pontos mását találjuk az ennsi Wertgarner-gyűjlemény vázáján és a lauriacumi polgárvárosban talált tányéron"", ami azt sejteti, hogy ezek az edények ugyanannak a mesternek kezéből kerülhettek ki. A felsorolt, meglehetősen sztereotip ábárzolások sorát egy brigetiói darab egészíti ki.

1

" A lauriacumi és a brigetiói darabokon IVVENISF jelzés található; ez a képtípus tehát valószínűleg a jólismert rheinzaberni fazekashoz köthető. Iuvenis reliefdíszes sigillatái alapján a Bernhard II a csoportba sorolható, működése a II.sz. utolsó, illetve a III.sz. legelső évtizedére tehető. Az ábrázolás témája, a szólőfürtöt csipegető madár a késő köztársaság-kortól a későantik időkig nyomon követhető."

2 GABLER DÉNES 109 Vö. Lud.2, 244, 3.k., 246, 7.k. 247, 12.k. 250, 21.L28. 1. még Karnitsch, Veldidena 13.1.3. 110 Ruprechtsberger, op.cit. 21 .t. 111 Juhász, 58.t.6. 112 A páva ábrázolások tartalmi jelentésével, a halhatatlanság szimbólumkörhöz tartozásával részletesen foglalkozott Cumont, F., Recherches sur le symbolisme funéraire des Romains. Paris 1942 (rep. 1966), 231, 3.j. Schenet, [., Les symbolisme des oiseaux dans V art paléochrétien, Ottawa 1981; Barbieri, G., Appunti sui mosaici romani nel Viterbese, Boll, di Arch. 7 (1991) 48.