Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Rodcsenko és Sztyepanova konstruktivista rajzai a Szépművészeti Múzeumban

RODCSENKO ÉS SZTYEPANOVA KONSTRUKTIVISTA RAJZAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Grafikai Gyűjtemény két Sztyepanova- és négy Rodcsenko-rajza nem ad — nem adhat — még hozzávetőlegesen sem teljes képet a két művész œuvre-jenek legfontosabb jellegzetességeiről. Betekintést nyújt viszont az orosz konstruktivizmus két kulcsfigurájának abba az alkotói korszakába, amely nemcsak számukra jelentett fordulópontot, hanem, részben nekik köszönhetően, az egész orosz avantgarde-nak. Szorosan véve négy műről: két Rodcsenko1 és két Sztyepanova-rajzról

2 van szó, amelyek abban az egészen rövid átmeneti fázisban (1919-1920 között) születtek, amelyben a kísérletezés, az új felfedezések láza még nem adta át a helyét az előre megszerkesztett, dogmává vált sablonok rendszerének. A négy mű, első pillantásra egymástól tökéletesen eltérő stílusban, de ugyanabban a szellemi atmoszférában fogant, s mind a négy egy meghatározott művészeti elvnek, logikusan végiggondolt problémakörnek vizuális kifejezője. A két későbbi (az 1939-es, illetve 194l-es) Rodcsenko-mű

3 már tökéletesen más összefüggésben keletkezett, és így elsődlegesen a művész személyes életútjának egy-egy állomását jelzi, de az avantgárdé mozgalommal már semmi kapcsolatot nem mutat. A következőkben a figyelmet a négy korai műre koncentráljuk. Alekszandr Rodcsenko (1891-1956) és Varvara Sztyepanova (művészi álnevén: Varst, 1894-1958) gondolati, eszmei közössége túlmegy élettársi kapcsolatukon. Mindketten meggyőződéses kommunista művészek voltak (ami az avantgárdé mesterek csak kis részére jellemző), és mindketten tökéletes odaadással áldozták művészetüket a közösnek hitt társadalmi érdekeknek, közös céloknak, az új világ utópiájának. Eltérően El Liszickijtől, de még Kazimir Malevicstől is, nem érdeklődtek a hazájukon kívüli művészeti, társadalmi jelenségek iránt, s nem akartak a határokon túli avantgárdé mozgalmakkal kapcsolatot kiépíteni. Fontosság- és hivatástudatuk olyan biztonságérzetet nyújtott számukra (legalábbis a húszas években), hogy minden formai újításukat abszolút érvényűnek és kizárólagosnak tekintették. A konstruktivizmus ideológiája pontosan abban az időben alakult ki, mikor ezek a művek megszülettek, s így még a legtöbbször csak vázlatnak szánt rajzok is közvetítik ezt az ideológiát. Az elemzendő művek sorában a legtradicionálisabb, pontosabban az egyedüli, amely még valamelyest tradicionálisnak tekinthető, Varvara Sztyepanova (Varstként szignált) Két alakja. 1919-ből (49. kép). A Két alak kompozíció szerves része annak 1 Vonalkompozíció, 1919; papír, ceruza; 173 x 117 mm; ltsz.: K.87.1 és Kompozíció, 1919; papír, ceruza; 357 x 221 mm; ltsz.: K.77.49. 2 Két alak, 1919; papír, fekete kréta, gouache; 220 x 178 mm; ltsz.: K.77.49 és Kompozíció, 1920; papír, fekete tinta, ecset; 350 x 267 mm; ltsz.: K.77.48. 3 Pirossapkás lány, 1939; olaj, karton; 175 x 130 mm; ltsz.: K.85.14 és Kompozíció, 1941; papír, ceruza; 138 x 193 mm; ltsz.: K.83.10.