Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
A MODERN KÉPTÁR 19. SZÁZADI GYŰJTEMÉNYÉBŐL - MATITS FERENC: A 19. századi gyűjtemény két holland képe
A 19. SZÁZADI GYŰJTEMÉNY KÉT HOLLAND KÉPE Érdekesen alakult a Hágai Iskola tevékenységének nemzetközi fogadtatása. Bár alighanem joggal érdemelte ki a holland festészet második aranykora megjelölést, 1 és a múlt század utolsó harmadától századunk elejéig komoly rangot vívott ki magának, ezt követően szinte teljesen elfeledték. A második világháború után a holland művészettörténeti kutatás azonban egyre nagyobb figyelmet fordított e festőcsoportosulás működésének feldolgozására, amely nemzetközi rangját, úgy tűnik, az 1983-ban, Párizsban, Londonban és Hágában megrendezett átfogó vándorkiállításokkal nyerte el ismét. 2 Az azóta eltelt tíz esztendő fontosabb, 19. századi művészettel foglalkozó kiállításairól nem hiányoztak a Hágai Iskolához tartozó mesterek képei, és közülük kettő a Szépművészeti Múzeum 1994-ben Japánban bemutatásra kerülő kollekciójában is szerepelni fog. Az egyik mestere, Jozef Israels (Groningen, 1824-Scheveningen, 1911) amszterdami és párizsi tanulmányai után előbb romantikus és történelmi jeleneteket festett, majd felkereste a düsseldorfi akadémiát, tanulmányozta a barbizoni mesterek és a régi holland művészek festészetét, és így alakult ki érzelmi töltéssel telített realista festészete. A korábbi mesterek közül Rembrandtot tartotta a legtöbbre, amiről egy róla szóló írása is tanúskodik. 3 Max Liebermann (1847-1935) — Israels közeli barátja — így látta a két holland mester kapcsolatának lényegét: „Was Fromentin von Rembrandt sagt: «Il a bien peint parce qu'il a bien senti» passt auf keinen lebenden Maler besser als auf Israels : er malt gut, weil er gut empfindet. Und wie Rembrandt, empfindet er mit den Figuren, die er malt — er betrachtet die Welt nicht mit Lächeln oder spöttisch, oder von oben herab, sondern mitleidsvoll. Daher das an Rembrandt gemahnende Pathos, das den Beschauer erbeben lässt, obgleich sich nur die alltäglichsten Vorgänge im Bilde abspielen. . . . auch darin ähnelt er Rembrandt, dass er mehr Luminarist als Kolorist ist. " 4 Israels 1855-ben Zandvoortba utazott, és ettől kezdve vissza-visszajárt motívumokért a holland tengerpartra. A Szépművészeti Múzeumban lévő Katwijki árvalányok 5 című festményének szereplése a párizsi Szalon 1866-os tárlatán, majd a következő évi Párizsi Világkiállításon 6 — akkor már mint egykori tulajdonosa, az aquilai herceg kölcsönzése — sejteti, 1 Marius, G. H., Die holländische Malerei im neunzehnten Jahrhundert, Berlin 1906 2 , 484. 2 The Hague School, ed. Leeuw, de R., Sillevis, J., Dumas, Ch., London 1983. 3 Israels, J., Rembrandt . Eine Studie, Berlin é.n. 4 Liebermann, M., Die Phantasie in der Malerei, Schriften und Reden, Berlin 1986 2 , 66-68. 5 Ltsz.: 255. B., olaj, vászon, 85 x 117,5 cm, jelezve jobbra lent: Jozef Israels. 6 J. Israels: Intérieur de la Maison des Orphelins à Katwyk, in Catalogue Paris Salon de 1866, New York-London 1977, 125, 992. sz. ; Catalogue Général Exposition Universelle de 1867 à Paris, Paris 1868, 104, 82. sz., Appartient à S.A.R. le prince d'Aquila; L. Mantz, P., Gazette des Beaux-Arts 23 (1867) 19. 9* 131
