Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Valentin Lefebre a velencei és a római művészet vonzáskörében

és római műkereskedelemből (20. kép) valók. Kibővítik azt a képet, amit Lefèbre és a római művészet kapcsolatáról eddig alkotni lehetett — különösen a Pietro da Cortonához fűződő kapcsolatot illetően —, de feltárnak egyéb római hatásokat is. Bár Lefèbre ismert rajzainak száma már nem mondható kevésnek, eddig csak néhány olyan lapjáról tudtunk, amely képei előkészítésére szolgált. Ruggeri kilenc rajzát hozta összefüggésbe öt képpel, de ezek sem mindig szoros kapcsolatok, legtöbbjüknél csak a téma azonossága és a kompozíció rokonsága áll fenn. Szoros megfelelés csak két esetben volt kimutatható: az Eszter és Ahasvér, valamint a Betsabe a fürdőben c. rajzoknál.

12 Az Opera Selectiora sorozathoz négy rajzot lehetett kapcsolni.

13 Az itt közölt rajzok közt további kettő áll szoros összefüggésben egy-egy képpel, a Salamon bálványimádása és a Medea (8-11. kép), egy pedig pontos előkészítő rajza az Opera Selectoria metszetsorozat egyik Tiziano-festményt reprodukáló metszetének (15-16. kép), az Ábrahám áldozatának. A többi új rajz között van Lanfranco utáni másolat (14. kép), Cortona-kompozíció ihlette mennyezetdekoráció-terv (27-31. kép), illetve olyan önállónak tűnő mű, amelynek rendeltetése és egyéb összefüggései még nem tisztázódtak. Téma szempontjából e rajzok széles skálán mozognak, de eddig ismert lapjaihoz hasonlóan főként a biblia és az antik mitológia a forrásuk. Lefèbre egyik legkiérleltebb, s fenti sajátságait legpregnánsabban tükröző kompozíciója egy drezdai áldozati jelenet (10. kép),

14 mely a gyűjteményben kérdőjelesen Gerard de Lairesse neve alatt szerepelt. A Lairesse művészetéről szóló újkeletű monográfia, joggal, a visszautasított attribúciók közé vette fel — elfogadva a már régebben ráírt Lefebre-attribúciót —, eddig azonban sem témája, sem összefüggése Lefèbre egyéb műveivel nem volt tisztázva.

15 A Sotheby's egyik 1983-as londoni árverésén bukkant fel a művésznek az a Salamon bálványimádása festménye (8. kép),

10 amelyhez már ismeretes egy vázlat a koppenhágai Staatens Museum for Kunstban,

17 s amelynek a drezdai lap kiérlelt előkészítő rajza. A festmény minden részlete megjelenik rajta; a lépcsős emelvényen elrendezett, dekoratív háttérmotívumokkal lezárt kompozíció — hasonlóan Lefèbre számos más művéhez — Veronesét idézi felépítésével, építészeti elemeivel, az előtér háttal ábrázolt alakjával. Mégis, az alakok nyújtottabb aránya, a tartásukból sugárzó hűvös elegancia nem a velencei művészet ihletésére vall, hanem inkább a római és a francia klasszicizmuséra. Komponálásmódjának feszes kiegyensúlyozottsága, a függőleges és vízszintes túlsúlya az átlós rendezőelvvel szemben, a vonalak fegyelmezettsége, a kissé kemény, geometrikusra hajló formálás, ami különösen a rajzon jól megfigyelhető, inkább Poussin és a római klasszicizáló barokk — Pietro Testa — rajzművészetével rokon, és még a genovaiak formakultúrájához is több köze van, mint Veronesééhez. De a rajz fénygazdagságát az ő fény- és színpompája ihlette. A kompozícióban hangsúlyos szerepet játszó csavart oszlopnak két előképe is lehet: látunk hasonlókat Veronese képein,

18 de ekkorra már híressé 12 Ruggeri, i. m. 1988, 6, 9. kat. sz., 3-4. t. 13 Uott, 14, 22, 24, 26. kat. sz., 6, 12, 14, 16. t. 14 Staatliche Graphische Sammlung, Drezda, ltsz.: C 1052. Toll, barna tinta, barna lavírozás, 324 x 444 mm. 15 Roy, A., Gérard de Lairesse (1640-1711 ), Paris 1992, 518, n.D.R. 48. 16 Sotheby's, London, 1983. XI. 30., 23. sz. 17 Ruggeri, i. m. (5. j.) 1988, 2. kat. sz. 18 Pl. Velence allegóriája, Velence, Palazzo Ducale; Pignatti, T., Veronese, Venezia 1976, 636. k. Ill