Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Etruszk parasztasszony urnája Terriccióból

G. F. Gamurrininak egy etruszk leletekről — köztük a Terricciótól 9 km-re északra fekvő Pástinában talált aranyozott alabástrom urnáról — szóló feljegyzéséből kitűnik, hogy 1868 táján még rosszabb volt a helyzet, mert a vasút bevezetésével megnövekedett az etruszk régiségek kereskedelme. A tudományos kutatást szinte teljesen elhanyagolták, helyette megjelent ,,a gyűjtögetők és spekulánsok néma nyája, amely minden lépésére ügyelve rejteget és keresgél, és boldog, ha egy idegen jár arra, vagy találkozik valakivel, aki külföldre utazik".

28 A képbe a jelen eset is beleillik. Az új darwini eszméket az emberiség művelődéstörténetére is alkalmazták, és egyre inkább elterjedt az a felismerés, hogy még a klasszikus művészet gyökerei is szerény teljesítményekben vannak. Ennek eredményeképpen találhatott piacot a terricciói urna is. Ilyenformán, minden közepessége mellett, a budapesti múzeum darabja része Észak Toscana mind antik, mind modern történelmének. MARJATTA NIELSEN Fordította Szilágyi János György (Koppenhága) FÜGGELÉK Levélváltás Terriccióból származó antik szobrocskákról G. Giunti és a firenzei Királyi Múzeumok között (a firenzei Művészeti Javak Főfelügyelősége irattára, 1878, E. kartoték, 6. tétel, 10. sz.). (Nyomtatott fejléc) A terricciói birtok és rézbányák névtelen Társasága Főigazgatóság Via Cavour 20

2a Firenze Terriccio/Cecina, 1878. márc. 18. A Firenzei Királyi Múzeumok Igazgatója, Tisztelt Uram! Hat hónapja tértem vissza szülővárosomból, Piandiscöból,

30 hogy elfoglaljam állásomat ezen a Cecina közelében fekvő birtokon, ahol korábban előző tulajdonosa, Poniatoski /sic/ herceg alatt hét évet dolgoztam. Akkor, éppúgy, mint most, szívügyemnek tekintettem e terület ókori történetét, és ha tehettem, mindig fölszedegettem régészeti tárgyait. Véletlen folytán most néhány tárgy, köztük négy idol birtokába jutottam: 1. az egyik 20 cm magas, rendkívül szép ruhátlan emberalak; 2-3. két másik, 15 cm magas, ugyanebben a stílusLivornón keresztül Berlin, Amszterdam és mások is vásároltak belőlük. Alessandro François 1849-ben végzett itt ásatásokat: 1. Mantovani, P., // Museo archeologico e numismatico di Livorno, Livorno 1892, 93-99. A livornói Christian Appelius 1842-1843-ban ásatott Belorában, s többek között egy nyeregtetős tufakő urnát is talált, amely ajándékozás révén a zürichi Antiquarische Gesellschaft birtokába jutott és jelenleg a zürichi egyetem régészeti gyűjteményében van (ltsz. 2156). Itteni ásatásainak egyéb leletei állítólag eladás révén Franciaországba és egy firenzei műkereskedőhöz kerültek (C. Bursian, Zwei etruskische Aschencisten, Anzeiger f. Schweizerische Altertumskunde 1, 1868-1871, 26-38; a második urna chiusii, tehát a lelőhely téves). A többi leletnek nem sikerült nyomára jutnom, mert leírásuk túlságosan általános és jelentős részben nyilvánvalóan mendemondákon alapszik. A Soprintendenza Archeologica della Toscana nemrégiben újra ásatásokat kezdett Belorában. 28 Della cattiva fortuna dei monumenti antichi in Etruria, Nuova Antológia 8 (1868. május) 171 ; idézi Schlie, Bulllnst 1868, 132. 29 Az egykori firenzei Poniatowski-rezidencia címe Via Cavour 18. 30 Arezzo közelében.