Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban

ban fest, mind gyakrabban tér vissza archaikus kompozíciós megoldásokhoz, és, talán a műhely közreműködésével magyarázhatóan, rajza, formálásmódja nehézkesebbé válik. Arról egyébként, hogy a Madonna tájban kései munka, az a rokonság is árulkodik, amely közte és Francesco fiainak művei között mutatható ki; a két fiú pályája ugyanis apjuk időskori műveire alapozódva indult.

33 A budapesti festmények tárgyalását a Krisztus a kereszten Szűz Máriával és Szent Jánossal témájú kompozícióval zárjuk (40. kép).

34 Colasanti és Gerevich (1912), Térey (1913) és mások ezt is műhelymunkának ítélték. Valójában, mint Berenson (1932, 1936, 1968) nyomán a múzeum újabb katalógusainak szerzői is megállapították, a különleges stílusrafinériával megfestett kicsiny tábla a mester legutolsó éveiből származó, teljes egészében sajátkezű alkotás. A festmény két Krisztus siratása kompozícióval együtt — az egyik a National Gallery-ben (41. kép), a másik az Ermitázsban van

35 — a ma a torinói képtárban levő nagyméretű Sírbatétel oltárképpel mutat stílusegyezést, márpedig ez utóbbi, 1515-ös dátumával, egyike a kevés szilárd támpontnak Francia kései műveinek egyelőre problematikus kronológiájában.

30 A torinói oltártáblán, mint már a vele egykorú pármai oltárképnél is megfigyelhettük, a festő képtelennek mutatkozik további megújulásra, noha hű marad önmagához, és folyamatosan szemmel tartja Fra Bartolomeo munkásságát, amit a Sírbatétel összevetése a szerzetes-festő Pitti-beli Siratásával is igazol. Francia immár befelé fordul, elzárkózik az újítások elől, de kisméretű művein, túlhaladva bár a kortól, még rendkívüli festői erényeket tud megcsillogtatni. A budapesti Keresztrefeszítésen a lényegre törően megformált alakok, bizonyos stilizálások és a lágy rajz még csodálatra méltó tudásról tanúskodik. Igen kifinomult a fény-árnyék kezelése és szinte a ferrarai Dosso Dossi ecsetjéhez méltó a részletek ínyenc kidolgozása : az olvadékony szín fényes szálakká sűrűsödik a ruharedőkben, átitatja a háttér bokrait, az egész kompozíciót aranyoskék tónussal vonja be. Még ha Vasari anekdotája, mely szerint Francia halálát Raffaello Szent Cecília-oltárképének megismerése idézte elő,

37 művé33 Lásd a Szépművészeti Múzeumban őrzött példányokat: ltsz.: 59 és ltsz.: 4236, vö. Museum of. . . , /. m. (7. j.) 1991, 44. 31 Ltsz.: 4259, fa, 24 x 15,3 cm. Fent 1 cm, lent 0,5 cm széles kiegészítés. Prov.: Moreau párizsi műkereskedőtől 1871-ben vásárolta Pálffy János gróf, akinek hagyatékával együtt került 1912-ben a budapesti múzeumba. Vö. Colasanti-Gerevich, /. h. (28. j.) 169; Térey, G., Catalogue of the Paintings by Old Masters, Budapest 1913, 108; Pigler, /. m. (7. j.) 242; Berenson, i. m. (7. j.) 147; Mravik, i. m. (7. j.) 23. sz. ; Tátrai, V., in Kunst der Reformationszeit, Staatliche Museen zu Berlin, Berlin 1983, 117-118; Stagni,/. h. 8; Museum of. . . , /. m. 43. 35 London, National Gallery, ltsz.: 3671, fa, 30,5 x 34 cm. Kétoldalt megcsonkították; jobboldalt egy másik figurához tartozó drapéria töredékeit látni. Még ha rossz állapota miatt bizonyos fenntartással is, a szakirodalom egyöntetűen Francesco Francia művének tekinti. Vö. Davies, /. m. (22. j.) 205. Az Ermitázs Siratásáról vö. Musée de l'Eremitage ...,/. m. (12. j.) 145. sz., 146-147. A tábla 24 x 33,5 cm-es, vagyis magassága megegyezik a budapesti Krisztus a kereszten magasságával. 36 Torino, Galleria Sabauda, ltsz.: 155. Vö. Gabrielli, N., Galleria Sabauda. MaestriItaliani, Torino 1971, 125-126, 58. kép. Jelezve jobbra a sziklán: F. Francia Aurifex Bononiensis F.M.DXV. 87 Francia életrajzában beszéli el Vasari, hogy Raffaello, Bolognába küldve a ma az ottani Képtárban őrzött Szent Cecilia oltárképét, megkérte Franciát, hogy személyesen gondoskodjon az oltárkép elhelyezéséről a San Giovanni in Monte templomban, és ha szükséges, tegyen rajta apróbb kiigazításokat. Amikor azonban Raibolini megpillantotta a művet,, . . . az akkora döbbenetet és csodálatot váltott ki belőle, hogy felismervén önnön tévelygését és ostoba önhittségét, búskomorságba esett és rövidesen meghalt . . ." (Vasari, /. m. 111. 546).