Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
viszont a Pálffy-Szent Családot a londoni National Gallery Mária gyermekével és két szenttel témájú képéhez, és még inkább az egykor a luccai Mansi-gyűjteményben, ma pedig a New York-i Metropolitan Museumban őrzött Madonnához (34. kép). 22 Utóbbin —-sa szakirodalom erre a tényre eddig még nem hívta fel a figyelmet — Mária és a gyermek csoportját a festő szinte azonos módon és a méretekben is megegyezően ismétli meg. Leszámítva a gyermek fejének és a Szűz bal keze ujjainak eltérő beállítását, a két figura ugyanúgy jelenik meg előttünk, mint a budapesti képen: Mária fejéről kiszélesedve hullik alá a bő köpeny, szélét csak egészen lazán tartja a gyermek; szinte egyforma a drapéria redőzése, és a Szűz bal karja körül ugyanazt a széles ívet írja le a köpeny. A kimagasló minőség mindkét festmény esetében bizonyossá teszi Francesco sajátkezűségét, aki a kivitelezésnél valószínűleg kartont használt. Mint már Venturi (1914) megjegyezte, ugyanez a minta került felhasználásra a budapesti múzeum Máriát gyermekével két angyal között ábrázoló képének középső részénél is (35. kép). 23 Itt azonban a lényegesen merevebb és szárazabb kivitelezés, a festő képtelensége arra, hogy a fény-árnyék átmeneteivel térbeliséget érzékeltessen, és a táj elnagyolt, hevenyészett ábrázolása nyilvánvalóvá teszik, hogy műhelymunkáról van szó, amiben egyébként szinte valamennyi kutató egyetért. Francia műhelye által kivitelezett műveknek ítélem a Szépművészeti Múzeum két további Madonna-képét is. Az elsőt, a Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal témájút (36. kép) 24 a szakirodalom eddig váltakozva Francescónak, műhelyének, Francia fiainak, vagyis Giacomónak és Giuliónak, valamint a tanítvány Jacopo Boaterinek tulajdonította. Feltehetőleg nem egyetlen kéz munkája. A mester közreműködése főleg a tájképi résznél valószínűsíthető, míg a figurák, különösen a túl kemény fény-árnyékkal és kevéssé sikerült rövidüléssel megfestett kis Keresztelő Szent Jánosé, inkább egy tanítványtól származhatnak. A Mária gyermekével tájban (37. kép) 25 viszont teljes egészében valamelyik tanítvány munkája, amint a végletes leegyszerűsítés, a plaszticitást nélkülöző drapéria és a táj különösen középen feltűnő kidolgozatlansága bizonyítja. Francia műhelyéről Malvasia tudósít bennünket. 26 A bolognai történetíró biak: a dokumentumok alapján 1502-re datálható Jézus bemutatása a templomban, amely a bolognai S. Maria della Vita templom számára készült, később Berlinbe került, ahol a második világháborúban megsemmisült, valamint az 1502-ben a bolognai Annunciata templom számára festett, ma a város képtárában őrzött oltárkép, a Trónoló Szent Petronius Szent Ferenccel és Szent Domonkossal. L. Varese, i. m. (19. j.) 38. sz. X. k. 22 London, National Gallery, ltsz.: 638. Repr.: Lipparini, i. m. (7. j.) 102 és Davies, M., National Gallery Catalogue. The Earlier Italian Schools, London 1961, 203-204. New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz.: 1982.448, vö. Zeri-Gardner, j. m. (21. j.) 22-23. 23 Ltsz.: 61, fa, 67,2 x 50 cm. Prov.: 1871-ig az Esterházy-gyűjteményben. Az irodalomhoz vö. Venturi,/. m. (21. j.) 960, 952, 1. j.; Pigler, i. m. (7. j.) 242; Berenson, /'. m. (7. j.) 147; Museum of. . . í. m. (7. j.) 43. 24 Ltsz.: 48, fa, 57 x 43,7 cm. Prov.: 1871-ig az Esterházy-gyűjteményben. A kis Keresztelő Szent János keresztje körül irásszalag felirattal: ECCE AG(NUS) DEI ECCE QUI TOL1T PECATA MUNDI. Az 1967 előtti bibliográfiához vö. Pigler, i. m. 240-241; utána Berenson, i. m. 147; Museum of. . . , i. m. 43. 25 Ltsz.: 4232, fa, 76 x 58,5 cm. Prov.: a tábla hátoldalán lévő felirat szerint a festő Giovanni Maria Morandi (1622-1717) tulajdonában volt. Pálffy János gróf gyűjteményével 1912-ben került a budapesti múzeumba, ahol a tanulmányi gyűjteményben őrzik. Az irodalomhoz vö. Pigler, i. m. 243; Museum of . . . , /. m. 43. 26 Vö. Malvasia, i. m. 56.
