Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Adalékok a tarquiniai „Senza graffito "-műhely történetéhez

3. Történeti kérdések Az etruszko-korinthosi vázafestészet tömegprodukciójának ismert problémája, hogy ellentétben Vulcival, e produkció legnagyobb kapacitású és művészileg a leggazdagabb választékot nyújtó központjával, Tarquiniában nem helyi előzményekből alakult ki, hanem 590-580 táján hirtelen indult meg, és mind a vázaformák, mind pedig az azonosítható mesterek és csoportok rajzstílusa alapján Yulcinak volt mintegy filiáléja.

31 Valószínű, bár a történeti kérdés szempontjából nem lényeges, hogy a tarquiniai műhelyek kialakulásában Vulciból átköltözött mestereknek volt vezető szerepe, ugyanúgy, ahogy ezt az egykorú boiótiai feketealakos vázafestészet esetében gazdagabb dokumentáció alapján igazolni lehet.

32 Afelől eltérhetnek a vélemények, melyik festők kezdték Vulciban, illetve melyikek végezték Tarquiniában a pályájukat,

33 de az vitathatatlan, hogy a Senza graffito-műhely figurális díszítésű vázái a tarquiniai produkción belül is túlnyomórészt a legalacsonyabb művészi szintet képviselik. Ennek tudatában helyi igények kielégítésére szánt műhelynek kell elképzelni, amelynek darabjai ennek megfelelően, ellentétben az Etruria-szerte megtalálható, sőt Campaniában sem ritka vulcii vázákkal, elenyésző számban kerültek elő Itáliában Tarquinián kívüli, jórészt annak közvetlen közelében fekvő lelőhelyekről (Vulci, Castro, Pescia Romana), és mai ismereteink szerint csak egy-egy példányuk jutott el Talamonéig, Marsilianáig, Populoniáig, vagy esetleg Rómába (1. a fenti jegyzékben a 20ter töredéket). Feltűnő ellentétben áll ezzel szerepük az etruszko-korinthosi vázafestészet Itálián kívüli exportjában. A három karthágói tálat már régóta számon tartják, mint az etruszko-korinthosi figurális díszítésű kerámia legkorábbi tengeren túlra került példányait. Az utóbbi évek ásatásai és publikációi azt is megmutatták, hogy nem elszigetelt esettel állunk szemben. A műhely darabjainak Sardiniába irányuló exportjáról tanúskodik a fenti jegyzék 23. sz. tálja, valamint egy tharrosi sírból származó omphalos-tálka, belsejében a Senza graffito-műhely jellegzetes térkitöltő motívumaival és a budapesti tál peremét díszítő kettős spirálisokkal.

34 Azt is tudjuk, hogy a kapcsolat Sardinia és Tarquinia között ebben az időben nem volt egyoldalú.

35 Új perspektívákat nyitottak a kérdésben a Marseille-ben L.-F. Gantés és M. Moliner által 1987-ben vezetett leletmentő ásatások. A katedrális körzetében a város görög lakótelepének egy részét tárták fel, amelynek legrégibb fázisai az importált görög 31 Szilágyi, 1972. Egyetértőleg a későbbi szintézisek szerzői, 1. elsősorban Zevi, F., in Dizionario della civiltà etnisca (a cura di M. Cristofani), Firenze 1985, 102 és Martelli, M., La ceramica degli Etruschi, Novara 1987, 29 és 287-288 ad n°* 80-81. 32 Kilinski, K. II, AntKunst 21 (1978) 12-16 és Boeotian Black Figure Vase Painting of the Archaic Period, Mainz 1990, 4-13.; Id., Hesperia 61 (1992) 253-261. 33 L. Martelli, í. h. (31. j.) 27, 283, 289, kétségeit az Elesettek festőjével és a Farkasfej-festővel kapcsolatban, és az utóbbihoz alább 38. j. 34 Inv. 1856. 12-23. 290. Barnett, R. D.—Mendleson, C, Tharros. A Catologue of Material in the British Museum, London 1987, 222-223, 28. sir, 2. sz. 15. t., b. k. és 23. t. 1. M. Cristofani, in Atti del II Congr. Internai, di Studi Fenici e Punici I, Roma 1991,71, 21 j. 35 Lilliu, G., NSc 1971, 289-298. Ill