Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
« Christianissima regina et augusta Pulcheria »
Néhány mellképet az erősen stilizált hajviselet és diadéma jellemez, és a fej erősen megnyújtott, keskeny. Ilyen a baltimore-i Walters Art Gallery példánya, amelyet ismertetője Pulcheriának határozott meg (14-15. kép, Függelék 2). Hasonló stílusú a bécsi (Függelék 34), egy berlini (16. kép, Függelék 4) és egy hajdan műtárgykereskedelemben lévő darab (Függelék 36); mindezeket a baltimore-i példány alapján Pulcheria ábrázolásnak tarthatjuk. A washingtoni Dumbarton Oaks gyűjteményében két Pulcheria mellképes súlyról tudunk. 24 R. Delbrueck is idéz egy műtárgykereskedelemben lévő példányt, amelyet Pulcheria ábrázolásnak tartott. 25 A belgrádi Nemzeti Múzeum mellképét az előbbiekhez hasonló stílusa alapján minden valószínűséggel Pulcheria-ábrázolásnak tarthatjuk. 26 A mellképes súlyok közt mindössze öt példányt ismerünk, amely confessorként ábrázolja az augustát: a budapesti 2. számú (8. kép), egy berlini példány (11. kép, Függelék 5), két darab genfi magángyűjteményben (Függelék 9, 10) és egy példány a New York-i Crane-gyűjteményben (12. kép, Függelék 25; az utóbbit Pulcheria ábrázolásnak határozta meg ismertetője). A mérlegsúly a profán élet mindennapi tárgya : egy ilyen tárgyon egy augustának confessorként való ábrázolása arra utalhat, hogy az ábrázolt személy életében olyan fontos vallási esemény történt, amelyen ő tanúságtevőként szerepelhetett. Az 5. század első felében a monofizitákkal folytatott heves hitvitákban rövid ideig tartó nyugalmat a chalcedoni zsinat hozott, amelyet Pulcheria tanácsára Marcianus hívott össze. A zsinat orthodox szellemben megfogalmazott hitvallást fogadott el : „Sequentes igitur sanctos Patres . . . docemus . . . unum eundemque Christum Filium Dominum unigenitum, in duahus naturis inconfuse, immutabiliter, indivise, inseparabiliter agnoscendum . . .", 27 azaz: ,,A szent atyákat követve tanítjuk, hogy . . . egy Krisztus van, Isten egyszülött Fia, két természetben, összeolvadás nélkül, változás nélkül, szétszakítás nélkül s szétválasztás nélkül", 28 Ebben az öt mellképben a zsinaton kihirdetett orthodox hitvallás mellett tanúságot tevő Pulcheria ábrázolását látjuk. A jobb kéz mozdulata a feltartott két ujjal Krisztus két természetét szimbolizálja, a bal kézben tartott írástekercs pedig a zsinaton elfogadott hitvallás és kánonok aktájára utal. 29 24 Függelék 31,33. 25 Delbrueck, /". m. (1933) 123, t. d, Függelék 36. 28 Függelék 3; nem meggyőző az Ariadné augustaként (474-517, Zenon, majd I. Anastasios felesége) való meghatározás; profilban erősen hasonlít a Pulcheria véretekhez, eltérés csak abban van, hogy a diadéma végét nem a hajfonatok fedik, 1. 23. j.; Eudoxiától Pulcheriáig a diadéma végét a hajfonat alá bújtatták, Aelia Verinától Ariadnéig a diadéma vége a tarkón a hajfonatokra került (Delbrueck, /'. [8. j.] 329-333, 18. t.); a mellképen a diadéma vége a hajfonat alatt van, a fejforma nyújtott, a hajviselet, a diadéma erősen stilizált, ennek alapján stilizált Pulcheria ábrázolásnak tartható. 27 Denzinger, H., Enchiridion symbolorum, Friburg 1954 30 , 70-71. 28 Katolikus Lexikon l, Budapest 1931, 468. 29 Az írástekercs már a 4. századi keresztény témájú szarkofágok jeleneteiben a hittételek, illetve az evangéliumok jelképe, orans, benedictio vagy confessor kézmozdulattal ábrázolt személy bal kezében van, 1. 10. j. ; a későbbi, bizánci korból mint zsinati akta szimbóluma: Haussig, H. W., A History of Byzantine Civilisation, London 1971, 393, 8. k. : a II. egyetemes zsinat (Konstantinápoly, 381) ülésének ábrázolása, előtérben egy mensán két írástekercs, köztük vaskos könyv; miniatúra Nazianzusi Szt. Gergely homiliáiból, 9. sz. vége, uott., 405, 43. k. : a VII. egyetemes (II. niceai, 787) zsinat ülése, a miniatúra alsó részén proskynésisben a császár és pátriárkák előtt tévelygését megvalló eretnek, előtte félig kitekert tekercs; II. Basilios menologionjából, 10. sz. vége.
