Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez

történik róluk említés,

68 ami elgondolkodtató, a hagyományozás véletlenszerűségére nem fogható arányt mutat. Mind közül a legrégebbi a 13. dinasztiára tehető, a budapesti darab tehát vagy megelőzi ezt régiségben, vagy egyidős azzal. Elméletileg a következő alternatívák adhatóak meg Szobek e .sra-papjának működésére : 1. Merészebb, egyben bizonytalanabb meghatározásokra vezethetne az, ha az élőállatkultuszt, a templomi krokodiltartást a megragadhatónál (Dahamsa, Újbirodalom) korábbra kísérelnénk meg kitolni: — a sm egyszerűen az élő állat gondozója, táplálójaként: hüllőápoló;

69 — az élőállat-kultusz halotti rituálébeli vetületét érintve ők lehetnének az elpusztult állat temetéséről, újjászületéséről gondoskodók (azonban az állatokon végrehajtott szájmegnyitás-szertartás szokása szintén csak az Újbirodalomtól kezdve fogható meg).

70 2. Szilárdabb talajon állunk és helyesebb megoldásnak ígérkezik szobrunk titulusára, ha az élőállat-kultuszt kiiktatva Szobek konkrét megtestesítői, szent állatai helyett az elvontabb istenképhez, magához Szobekhez nyúlunk vissza. A Középbirodalomban Szobeket, úgy látszik, a birodalmi isten az uralkodó Ozirisz/Horusz kapcsolat szövevényén keresztül elérte, megillette a szájmegnyitásszertartásban való részvétel. A Pap. Ramesseum VI bizonyítékát hozhatjuk fel ismét, ahol Szobek nemcsak Ozirisz holttestének felkutatásában segédkezik a szétszórt testrészek kihalászásával, de a szájmegnyitás szerepkörét is magára vállalja. Egy passzus (54-56) szó- és értelmi játéka azontúl, hogy a sm szó etimológiáját adja, mintegy genetikus, szerves összeköttetést is megpróbál teremteni Szobek és Szokaris 08 Dolzani, i. m. (36. j.) monográfiájában mindössze két effajta titulust tüntet fel : 1. Swm

c-R, 13. din.-beli sírsztéléjén (CGC 20075) található egy hrj tp sm .wj n Sbk sdtj rang, „sacerdote sm.wj (stolista) in capo di Sobk di Sdt". Dolzani fordítását vö. Ward, W. A., Index of Egyptian Administrative and Religions Titles of the Middle Kingdom, Beirut 1982, No. 1080 „Chief smwypriest of Sbk the Crocodilopolite" óvatosabb, az interpretációt megkerülő fordításával. 2. A Louvre E 7689, a szaiszi kor vége és a Ptolemaios kor eleje közé datálható szobrán mind az apa, mind fia, a szobor állíttatója címei között a „mhjsm (n) Sbk" rang is szerepel: « prêtre allant sur l'eau, prêtre sem de Sobek», vö. Lefebvre, G., RdE 1 (1933) 87-93; Yoyotte, J., in Annuaire d'École Pratique des Hautes Études, V

e section 76, 1968-69, 117 &b, két továbbiról is tud: 3. Botti, i. m. (59. j.), A 111, 11 ; 4. Cairo J. E. 65843 (Zagazig 121). Felvetődhet, hogy egy párducbőrös pap és Szobek együttes, kísérő szöveg nélküli ábrázolása láttán az illetőt Szobek .sw-papjának tarthatjuk-e? Bár a párducbőr a korai hercegi viseletből a sm-pap ruhatárába kerülve annak legjellegzetesebb kellékét alkotta, ez az öltözék nem korlátozódott azonban kizárólagosan rájuk, más papoknak is kijárt sokrétű mágikus hatása miatt, l. Beckerath, J. v., ZÀS 87 (1962) 4-5. (A párducbőr apotropaikus jellegéhez 1. Gauthier, H., ASAE 30 (1930) 176 : stilizált párducbőr szarkofágtetőn; Kákosy, L., Dzsehutimesz sírja Thébában, Budapest, 1989, 61: párducbőr ábrázolás egy múmiatakarón. Hatalom, termékenység a párducbőr által szimbolizált, kultúrákat átívelő, ma is élő példáira, 1. Saunders, N. J., The cult of the cat, London 1991, 70-71; 92). Ezért marad bizonytalan Bakry-nak az egyik dahamsai sztéléhez kapcsolódó megjegyzése, miszerint az azon látható egyik alak — Szobek első papja, Pia — ruhája alapján sm-pap lehetett, 1. Bakry, /. m. (40. j.) 136 és Pl. 28. r

'

a A Szobek élő /w-lelkei, a krokodilok körül szorgoskodó személyzetre vonatkozó forrásokat (templomi akták és görög, római utazók beszámolói) Kessler sorakoztatta fel, i. m. (39. j.), 279-284, í/?7-papokról azonban még a Suchieion alkalmazottai közt sem tesz említést. 70 A szent állatokon végrehajtott szájmegnyitás irodalmát adja Morenz, S., ZÀS 96 (1963) 42-47 (Kessler pontosította Morenz néhány következtetését, /. m. [39. j.], 8,7.1.); Kákosy, i. m. (61. j.); vö. még Schulman, A. R., JSSEA vol. XVII No. 3. Aug. 1987, 96-105.