Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
A Szépművészeti Múzeum 1991-ben
először bemutatásra, és a válogatás figyelembe vette azt az amerikai adottságot, hogy ott kevésbé ismerik Észak művészetét. Az akkor angol nyelven megjelent katalógust a Corvina Kiadó 1988-ban kibővítette, reprezentatív könyvváltozatban, német és francia nyelven, 106 színes reprodukcióval adta ki. A római Venanzo Crocetti Alapítvány által kezdeményezett vándorkiállítást, A Béke ifjú lovasát egyetlen életnagyságú lovas szobor és a hozzá tartozó vázlatok, tanulmányok alkották (május 3. — június 30., rendezte Papp Katalin). A kiállítás, amely a művész jelenlétében nyílt meg, Hirosima, New York, Róma és Leningrád után érkezett Budapestre, következő állomásai pedig Párizs, Genf, Moszkva, London és Strasbourg voltak. Az 1989-ben készült bronzszobrot kisebb méretű, szintén bronz ló és lovas tanulmány, valamint 13 akvarell, ceruzarajz, illetve színes krétarajz kísérte. A legkorábbi vázlat 1941-ből származott, a művészt azóta foglalkoztatja a Békelovas eszméjének megvalósítása. A szobor az olasz reneszánsz hagyományait idézi, bár nem győzelmes hadvezért ábrázol hősies pózban, hanem testén ágyékkötőt, fején szőlőlevelekből font koszorút viselő, klasszikus szépségű ifjút békésen legelésző lovon. Az olasz—magyar kulturális egyezménynek köszönhetően valósult meg Giorgio Morandi (1890-1964) első budapesti tárlata (május 10. — június 16., rendezte Cifka Péterné). A bemutatott 33 festményt a művészről elnevezett bolognai Galleria Comunale d'Arte Moderna állagából és magángyűjteményekből Pier Giovanni Castagnoli professzor válogatta, és ugyancsak az ő munkája az Olaszországban magyar nyelven nyomtatott igényes katalógus. A kiállításról részletesebben 1. SzMKözl 76 (1992) 115-117. Rendhagyó vállalkozás volt az Hommage à El Greco kiállítás, amely az ötlet gazdájától és kivitelezőjétől, Barkóczi Istvántól igen szerteágazó szervező, előkészítő munkát kívánt. 37 kortárs magyar festő Grecótól inspirált műve szerepelt a Pergamon-csarnokban megrendezett kiállításon, közöttük Bak Imre, Fehér László, El Kazovszkij, Keserű Ilona, Maurer Dóra, Papp Oszkár egy-egy munkája. Greco születésének 450. évfordulója így arra adott alkalmat, hogy a múzeum, történetében először, megrendelőként lépjen fel. Erről a kiállításról, éppúgy mint az Öt kortárs spanyol művész és a Mai spanyol művészet a Szépművészeti Múzeumban c. tárlatokról Tóth Ferenc részletesen beszámolt a folyóirat előző számában (SzMKözl 76, 1992, 119-124). Július 26. és október 1. között volt látható a Művészet II. Rudolf prágai udvarában című kiállítás (rendezte Gerszi Teréz, Bodnár Szilvia közreműködésével). Megrendezését a múzeum jelentős rudolfinus rajz- és metszetanyaga, valamint a későmanierizmus iránti újkeletű élénk érdeklődés tette aktuálissá. Ez a magas színvonalú, internacionális művészet mind tematikai, mind formai szempontból igen széles skálán mozgott, amit a mitológiai és egyházi ábrázolások, portrék, humanista allegóriák, emblémák, tájkompozíciók, növény- és állatábrázolások változatos sorával érzékeltetett a kiállítás. Szerepeltek benne azok a rajzok is, amelyek az 1987-ben, a salzburgi Barockmuseumban rendezett kamarakiállításon már láthatók voltak — ezt a kivételes szépségű együttest bármiféle színvonalesés nélkül számos lappal sikerült kiegészíteni. A múzeum ugyanis egy-egy művésztől gazdag anyagot őriz: a hatalmas Hans Hoffmann-gyűjteményrészen kívül igen jelentős Joseph Heintz lapjainak száma, ahogy Pieter Stevensé és Paulus van Vianené is. A bécsi Albertinától kölcsönzött 3 Spranger- és 3 Roelandt Savery-rajz tette lehetővé, hogy a kiállításon e kör minden
