Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

miniatúrafestő az Atyát aggastyánként, a Fiút harminc év körüli szakállas férfiként, a Szentlelket János lágy vonásait hordozó szakálltalan ifjúként ábrázolta.

68 A század közepe táján a „Nebeneinanderthronen" sémája új elemmel bővül. Az 1362-ből származó Szent Ágoston missale miniatúráján a három személy közös koronát visel és közös köpenybe burkolózik.

69 Az egységet hangsúlyozó motívum a 15-16. században széles körben elterjedt, Tirol területén különösen népszerű volt.

70 Az önállóan megjelenő antropomorf szentháromságok egy újabb változata az ún. „Trinita eucaristica", amelyet D'Achille külön ikonográfiái típusként jellemzett.

71 A típus minden bizonnyal az Ábrahám-történet vendéglátás-jelenetéből indulhatott ki. A Morgan Library 1390 körüli miniatúrája, amelyet egyes kutatók Spinello Aretinónak attribuálnak,

72 éppen ezt az átalakulást illusztrálja (35. kép). E csoporthoz tartozik a párizsi Bibliothèque Nationale hóráskönyvének ábrázolása is 1380-ból (36. kép).

73 Külön csoportot alkotnak azok az ábrázolások, amelyeken a Szentháromság látomásként tűnik fel. A típus előképét valószínűleg az Ábrahám-történet másik jelenete, a három angyal megjelenése szolgáltatta. Hildegard von Bingen imakönyvének miniatúrája (1190 körül) már átmeneti fázist képvisel a későbbi Szentháromságábrázolások felé.

74 Nem ritka a keresztény művészetben, hogy a Szentháromság valamely szent vagy donátor látomásaként jelenik meg, aki a hit titkáról elmélkedik, s a művészek ilyenkor a meditációt, magát a contemplatio aktusát örökítik meg. Az 1475-ben Lübeckben kiadott „Rudimentum Novitiorum" metszetén férfiak és nők csoportja térdel imádkozva a Szentháromság látomása előtt (37. kép).

75 Wynkyn de Wordé 1520-ból származó metszetének felirata világosan beszél arról, hogyan kell értelmeznünk az ábrázolást: „Contemplacio sacratissime dei genetricis semperque virginis marie". A képen Sienai Szent Katalin karját széttárva imádkozik a Szentháromság víziója előtt (38. kép).

76 Ebbe a típusba tartozik a Szépművészeti Múzeum kicsiny táblaképe is, amely szervesen illeszkedik az „in hominis specie"

77 ábrázolt Szentháromság gazdag ikonográfiái rendszerébe. 68 Didron, i. m. (6. j.) 1, 61. k. 69 Toulouse, Bibi. Municipale, 91. Ágoston missale, 121 r. 70 Vö. Lindblom, A., Sveriges Kyrkor. Östergötland. Konsthistoriskt Inventarium, Stockholm 1921, 38-40, 39. k. ; Soriano, M. E., Un codice de la Biblioteca Nacional „Breviario de Amor" Archivio Espaholde Arte 27 (1954) 109-128, 3. k. ; D'Achille, i. h. (18. j.) 64, 27-30. k. ; a fontosabb tiroli példákat 1. Künstle, i. m. (12. j.) 222-223. 71 D'Achille,/, h. (18. j.) 65. 72 M. 653, 2. Vö. Braunfels, i. m. (25. j.) XX, 12. k. 73 Lat. 757, 229 v. További példákat 1. D'Achille, i. h. (18. j.) 65-68. 71 München, Bayerische Staatsbibliothek, Clm 935, Hildegard von Bingen imakönyve, 7 v. :

"' The Illustrated Bartsch. German Book Illustration Before 1500, 80. (Part I: Anonymous Artists 1457-75.), ed. by W. L. Strauss, New York 1981, 295. 76 Hodnett, E., English Woodcuts 1480-1535, Oxford 1973, Nr. 454. 69. k. ; további példákat 1. Hofstätter, H., Dreifaltigkeit — Dreieinigkeit 1., Das Münster 35 (1982) 240; Nürnberg 13001550. Kunst der Gotik und Renaissance. Kat. Ausst. Germanisches Nationalmuseum Nürnberg, München 1986 Nr. 54. ; Van Camp, i. h. (16. j.) 56-57, 1-2. k. 77 Vö. Hackel, i. m. (6. j.) 73.