Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Jó fegyvert, jó szerencsét!

karcolatok:

8 egyszeri ötlet, nem pedig gyakorlott kéz által készített sorozat-darab. A jelenet fölé, a palást vállára két szót véstek (köztük elválasztó ponttal): E TORAI ETTTXI. Ilyesfajta csengettyűket évszázadokon át változatlan alakban készítettek szerte a Mediterráneumban, így formájuk alapján keltezhetetlenek ;

9 a kettős vonaldísznek ugyancsak nincs kronológiai jelentősége.

10 Osztályozásuknak egy további lehetséges módja viszont egyelőre alkalmasnak látszik arra, hogy kijelölje a budapesti darabnak legalább a tág időhatárait. A legtöbb csengettyűnél a fölfüggesztő rögzítve van a palásthoz; az a típus viszont, amelynél egy nyolcas alakúra hajlított és a kilyukasztott harangtetőn átfűzött drót szolgál fogóul (aminek alsó hurkára a csengettyű nyelvét lehetett akasztani), sokkal ritkábbnak tűnik. Biztosan keltezett korai lelőhelyekről ilyen példányok nem ismertek.

11 A tyrosi ásatásokon előkerült néhány hasonló darab, olyan, sokáig használt sírokból, amelyek egyikét a pénzleletek Caracalla és Constantinus császárok uralkodása közé keltezik, a másikát pedig 183-184 és 395-408 közé.

12 4-5. sz-i síregyüttesben találtak egy ugyanilyen darabot a palesztinai El Jish-ben, egy továbbit pedig, „kora-bizánci" üvegtöredékkel, a ciprusi Salamison.

13 A római katakombák leletei között szintén említenek hasonló csengettyűket.

14 Mindezek miatt, addig is, amíg ez az instrumentum rendszeres tudományos vizsgálat tárgya nem lesz, a budapesti darab, típusa alapján, a császárkor második felébe sorolható. A felirat nem segít a készítés idejének meghatározásában, az ábrázolat is csak keveset. Ismert, hogy a gladiátor-viadalokat általában szabadon ábrázolták, emiatt nem alakultak ki kötött s így keltezhető ikonográfiái típusok. A reíiarius fegyvernemet először Caligula császár idejéből említik — nem biztos persze, hogy ekkor vezették be.

15 A gladiatura a 4. sz. második felétől birodalomszerte elhal.

16 Rómában ugyan az 5. sz. elején is él még, az ebből a korból való, legkésőbbi reíiarius-íibrazoVksokon azonban már a szokásosaktól eltérő részleteket találni.

17 A budapesti darab H L. Sabbatini Tumolesi, P., Gladiatorum paria, Roma 1980, 5, 12. t; Dumasy, F., in Peinture murale romaine (Actes AFP MA 1987), Vaison-La-Romaine 1990, 123-134; Rediscovering Pompeii, Roma 1990, 154, 15. sz. u A legutóbbi régészeti összefoglalók: Galliazzo, V., Bronzi romani del Museo Civico di Treviso, Roma 1979, 156-158; Waldbaum, J. C, Metalwork from Sardis: The Finds through 1974, Cambridge MA - London 1983, 42; Bonnet, J. et alii, Les bronzes antiques de Paris, Paris 1989, 120-125; Romualdi, A. (szerk.), Ilpatrimonio disperso, Roma 1989, 156-157. 10 Megtalálható pl. már néhány olynthosi, azaz i. e. 348 előtti példányon is: Robinson, D. M., Excavations at Olynthos X, Baltimore 1941, 518-520, 2611-2612. sz., 2616-2617. sz. " Olynthusra 1. 10. j; a pompeii és herculaneumi példányokra: Gusman, P., Pompei, Paris 1906, 137-138; Grant, M., Eros à Pompéi, s. I. 1975, 138-143; Pirzio Biroli Stefaneiii, L. (szerk.), // bronzo dei Romani, Roma 1990, 190-191. 12 Chéhab, M. H., BMusBeyr 35 (1985) 711 = 36 (1986) 49,4. k; uott, 34 (1984) 351 = 36 (1986) 49,1. k. 13 Makhouly, N., QDAP 8 (1938) 47, 31. t., 6. k; Chavane, M-J., Salamine de Chypre VI, Paris 1975, 148, 424. sz. A közölt fénykép alapján ide tartozik egy kelliai (Egyiptom) példány is egy, az 5-6. sz. fordulóján záródó rétegből: Daumas, F., CRAI 1967, 448, 11. k. 14 Leclercq, H., DAChr III 2, París 1914, s. v. cloche, clochette, 1955, 3049. k. 13 Suet, Calig. 30. Vö. Hönle, A. - Henze, A., Römische Amphitheater und Stadien, ZürichFreiburg 1981, 53-55. 1U Ville, G., MEFRA 72 (1960) 317-320 (az általa legkésőbbinek említett Róma-városi kontorniát azonban hamis: vö. 17. j.). A paviai Atalaricus-íe]irathoz (528/529): Gregori, G. L., Epigráfia anfiteatrale II, Roma 1989, 84-85, 67. sz. 17 Alföldi, A. - Alföldi, E., Die Kontomiat-Medaillons II, Berlin - New York 1990, 215216; Fröhner, W., La Collection Tyszkiewicz, Munich é. n., 8. t.