Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Jó fegyvert, jó szerencsét!

JÓ FEGYVERT, JÓ SZERENCSÉT! 1986-ban a magyarországi műkereskedelemből került a Szépművészeti Múzeum Antik gyűjteményébe egy ismeretlen lelőhelyű bronz csengettyű (7-9; 11-18. kép).

1 Palástját a vállon és alul kettős vonal díszíti, ezek közé két-két gladiátor párharcát karcolták be (9. kép). A rajz egyik fele egy hálóval küzdő (reíiarius) és egy nehézfegyverzetű

2 gladiátor viadalát ábrázolja. A két kézre fogott szigonyával (tridens) előredöfő, baljában tőrt (culter) tartó, övvel (balteus) megkötött ágyékkötőbe (subligaculum) öltözött, födetlen fejű retiariusnak pontok jelzik a kar- és vállvértjét (manica, munimentum umerp); hálója (rete) nincsen, de ezt csak ritkán ábrázolták.

4 Ellenfelének fölszereléséből fölismerhető a nagy, szögletes pajzs (scutum), a kis, kerek, taréjos sisak (galea), az ágyékkötő, lábvért (ocrea) és a kard (glaclius).

5 A másik jeleneten két nehézfegyverzetű vív egymással, fegyvernemük az előző páncélosétól a sisak típusában különbözik.

6 A rovátkák a harmadik gladiátor jobbján a karvédőt jelezhetik, a két, elöl lévő — tehát sebezhető — lábszáron pedig a lábvértet. A pajzsokat pontrozetták, illetve (középen) elválasztó vonalpár díszíti,

7 a jelenetet borostyánindák és szőlőfürtök tagolják. Szembetűnő a rajz hevenyészettsége. A reíiarius karja, a három nehézfegyverzetű lába teljesen elrajzolt; a középső hoplomachos hátullévő lába nincs is jelölve. A rajz olyasféle rögtönzés, mint a gladiátorokat ábrázoló fal1 Ltsz.: 86.4.A. M.: 2,05 cm, a fogóval: 3,55 cm, fémhúzással készült (vö. Mutz, A., Die Kunst des Metalldrehens bei den Römern, Basel - Stuttgart 1972), a nyelv hiányzik. Ép, egy helyütt hasadt. Rajzát Pankaszi I. készítette. 2 L. Robert ismerte fel, hogy a securatur, pulsator stb. szavak, amelyekkel korábban ezt a fegyvernemet megszokták nevezni, valójában harcmodort jelölnek: Hellenica VII, Paris 1949, 138-140; ehhez Facenna, D., BCAR 73 (1949-1950) App., 11, 30. j. L. Robert eredményeit részben módosították G. Ville kutatásai, műve azonban nem jelent meg (összefoglalása: Grenier, A., CRAI 1960, 269-272). A gladiátorokról legújabban 1. a W. Decker, W. Hermann és M. Reis által összeállított bibliográfiát (Nikephoros 2, 1989, 232-234). 3 Iuvenalis, Sat. VI, O. 11 (az 0-töredékről I. 20. j.) az egyetlen biztos megnevezés. A régészeti irodalomban P. R. Garrucci nyomán galerusnak hívják: Bull Are h Nap, n. s. 1 (1852-53) 101-104, 113. Ennek cáfolata: Colin, J., ElClass 23 (1955) 409-415; érvelése csak a filológusok között keltett visszhangot: Courtney, E., A Commentary on the Satires of Juvenal, London 1980, 415-416. 1 A re/í'an'Ms-ábrázolásokról máig alapvető: Wollmann, H., RM 32 (1917) 147-167. 5 Vö. Lafaye, G., DA II 2, Paris 1896, s. v. Gladiateur, 1584-1585; Paris, R., in Giuliano, A., (szerk.), Museo Nazionale Romano 1 2, Roma 1981, 219-228. (i Ez a taréjos sisakfajta (az ábrázolások tanúsága szerint) jellemzője a reliariusok nehézfegyverzetű ellenfelének (pl. Robert, L., Les gladiateurs dans FOrient grec, Amsterdam 1970

2

, 106, 46. sz., 167, 150. sz., 203-205, 227-228. sz.). 7 Díszített pajzs egy domborművön: Papapostolou, I. A., BCH 113 (1989) 381, 21-22. k. s 9