Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Picassótól Grecóig posztmodern tükörben. Hármas kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Végeredményben egy jellegzetesen posztmodern kiállításnak adott helyet a Szépművészeti Múzeum — a művek persze csak részben azok —, ha arra gondolunk, hogy a téma a jelenkor (zömében középgenerációjának) viszonyulása a kultúrtörténet egy kiragadott momentumához. A kor szellemétől egyébként sem idegen feladat a heterogén vizuális rendszerek összekapcsolása. Ez a kihívás: a megadott motívumkészlet (El Greco Budapesten lévő hét festménye), illetve a benne hordozott szellemiség felidézésének katartikus lehetősége ezért találhatott jelentős visszhangra művészeink körében. A posztmodern kor szemléletváltozása azt is magával vonta, hogy az ideológiai és formai sokrétűséggel megszűnt a szellemi centrumok territoriális behatároltsága. Minden fontos és formailag érdekes, ami egy — bármennyire zárt — kulturális egység világát fejezi ki; és ez azt is jelenti, hogy a „periférikus'

1 léthelyzet immár erény is lehet. Ezen a ponton találkoznak a legnyilvánvalóbban a vendégül látott spanyolok a kiállításegyüttes harmadik termének magyarjaival, akikkel nem valamely kívülről felfedezhető kritérium kapcsolja őket össze, hanem a történelmi szituáció adta lehetőségek megragadásának parancsa. TÓTH FERENC