Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
El Greco budapesti Bűnbánó Magdolna képéről
A velencei festészetben a meditációba merülő Bűnbánó Magdolnák a 16. század utolsó évtizedeiben is a budapesti műhöz hasonlóan jelennek meg. Paolo Veronese 1583-ban festett Prado-beli Magdolnája szinte a Paris Bordone-i Venusok újraélesztője, 12 de Domenico Tintoretto Bűnbánó Magdolnája 13 (Roma, Pal. dei Conservatori), amelyet a század utolsó évtizedére datálnak, ugyancsak a grecói Magdolna szellemi rokona, bár festője aligha ismerhette közvetlenül a budapesti Magdolnát. Mindkét művön érzékelhető a modell utáni festés (pl. a karok modellálásánál), de a tekintetek a látomást ragadják meg, elszakadnak a földi léttől. Ennek az elvonatkoztatásnak fejlettebb fokát képviseli El Greco műve. A Tintoretto-képpel való összevetés figyelmeztet azonban arra, hogy Velencében a szent ábrázolása lényegében húsz évvel a budapesti Magdolna után sem változott. Tizianónak 1531. április 14-én, Velencében kelt leveléből tudjuk, hogyan festett Frederico Gonzaga hercegnek, alig egy hónappal korábbi megrendelésére egy Bűnbánó Magdolna képet. 14 1561. április 2-án II. Fülöp spanyol királynak ezt írja Tiziano: „Ho apparecchiato una pittura della Maddalena la quale si appresenterà innanzi con le lagrime in su gli occhi, e supplichevole per Ii bisogni del suo divotissimo servo." 15 E mű holléte ma ismeretlen. 16 1564. augusztus 24-én II. Fülöp Tizianótól egy Szent Lőrinc mártíromságát ábrázoló oltárképet rendelt az El Escorial részére; a művész a képet 1567 telén fejezte be. A mű lényegében az 1559 táján festett velencei Chiesa dei Gesuiti-ben őrzött képének kompozícióját ismételte meg. 17 El Greco Velencébe érkezésének pontos időpontját nem ismerjük. 1567-ben történhetett, de írott dokumentum igazolja, hogy 1568. augusztus 18-án már Velencében működött. 18 A velencei mesterek közül a legjelentősebbnek Tizianót tartotta, egyben itáliai kortársai közül is őt helyezte a legmagasabbra. Xavier de Salas közölte azokat az El Greco kézírásával fennmaradt kommentárokat, amelyeket Vasari Vitéjében jegyzett fel, a lapszéleken. E megjegyzéseket Salas így értékelte: ,,La superioridad de los venecianos sobre los florentinos una vez más, el color valorado por sobre el dibujo, Tiziano el máximo pintor y Tintoretto como su segundo, y una alabanza clara al Schiavone." 19 El Greco személyes kapcsolatáról Tizianóval csak azt tudjuk, hogy Giulio Clovio 1570-ben Alessandro Farnese kardinálishoz Rómába írt ajánló levele szerint tanítványa volt. 20 A mester—tanítvány kapcsolat El Grecónak elsősorban festői látásmódjára hathatott alapvetően, hiszen a kortárs velencei festészetet megismerve, igen rövid idő alatt eljutott annak kiváló színvonalára. Az 1572-ben befejezett és évszámmal jelzett Giulio Clovio-arckép tanúsága szerint a késő-bizánci festészeti 12 Pignatti, T., Veronese, /-//, Venezia 1976, cat. 269. ,:t Colasanti, A., Galerie du Capitole, Roma 1911, XV., 56. t. " Fabbro, C.-Gandini, C, La correspondenza diretta di Tiziano Vecellio, Belluno 1977, 16. levél (nem saját kezű). 13 Uoií, 149. levél. li! Uott, 3. j. 17 Wethey, i. m. (9. j.) 139-140, cat. 114 115. 1H Constantoudaki, M., Dominicos Théotocopoulos (El Greco) de Candia a Venice. Documents inédits 1566-68, Thesaurimeta 12 (1975) 292-308. 19 Salas, X., de. Las notas del Greco a la ,,Vida de Tiziano", de Vasari, Studies in the History of Art 13 (1984) 164. 211 Ronchini, A., ,,Giulio Clovio", Atti e memorie della RR. Deputazione di Storia Patria per le provincie modenesi e parmesi 3 (1865) 259-270.
