Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
El Greco budapesti Bűnbánó Magdolna képéről
EL GRECO BUDAPESTI BŰNBÁNÓ MAGDOLNA KÉPÉRŐL Mária Magdolna ikonográfiájával az utóbbi negyven évben különösen sokat foglalkozott a kutatás. 1961-ben zárta le disszertációját Márga Jansen, aki a szent ikonográfiájával az első ábrázolásoktól a 16. század kezdetéig foglalkozott. 1 1984-ben jelent meg Monika Ingenhoff Danhäuser „Maria Magdalena, Heilige und Sünderin in der italienischen Renaissance" c. könyve, amely különösen a tizianói Magdolnák alapos történeti és stíluskritikai vizsgálatával nyújt támpontot az El Greco kutatásához is. 2 1986-ban a Palazzo Pittiben rendezték meg a „La Maddalena tra sacro e profano" című kiállítást, amely az ábrázolás történetét kronológiai, ikonográfiái és stílustörténeti szempontokat kimerítő alapvető tanulmányokkal bevezetve foglalta össze. 3 E kiállításon El Greco Bűnbánó Magdolna-képei nem szerepeltek, pedig különösen a budapesti Bűnbánó Magdolna tökéletesen megfelel a kiállítás alcímének: „tra sacro e profano". Az örök asszony megtestesítője a budapesti Magdolna, aki a szentté válás útján a meditációra készül, de antik istennőszerű szépséges alakját még a profán világ emléke lengi körül. Magdolnát a világi emberből a szentté válás állapotában ragadta meg El Greco, de e mű a mester stiláris fejlődésében is alapvető, átmeneti korszakot reprezentál. Mária Magdolna életének leggyakrabban ábrázolt motívuma, amint az aixi hittérítés után visszavonult egy lakatlan vidékre, s több mint harminc évig élt ott egy sziklabarlangban, imádkozva és bűnbánatot tartva. 4 El Greco a budapesti Bűnbánó Magdolna képét a későbbi bűnbánó szentekéhez hasonlóan, sziklabarlang előtt ülő beállításban festette meg (26. kép). 5 A vörösesbarna hajú, barna szemű nőalak csupán fejével fordul balra: egy vízió felé tekint fel. Elhangzott 1990 szeptemberében Iraklionban az ,,E1 Greco of Crete" kongresszuson, spanyol nyelven. 1 Jansen, M., Maria Magdalena in der abendländischen Kunst. Ikonographie der Heiligen von den Anfängen bis ins 16. Jahrhundert, Freiburg in Breisgau 1961. 2 Ingenhoff Danhäuser, M., Maria Magdalena, Heilige und Sünderin in der italienischen Renaissance. Studien zur Ikonographie der Heiligen von Leonardo bis Titian, Tübingen 1984. 8 A, kiállításról: Verdon, T., Le spiritu el vécu: la mostra della Maddalena e l'epistemologia dell'arte cristiana, Arte Cristiana Ns. (74) Fasc. 717 (1986) 409-414. 1 Réau 846-859; LCI VII, 516-541. 5 Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 286, ltsz.: 5640, olaj, vászon, 157 x 121 cm. A mű nem szerepelt a 80-as évek El Greco kiállításain. Hosszú idő után először Iraklionban jelent meg külföldi kiállításon. Hadjinicolau, N., El Greco of Creta, Iraklion 1990. A katalógusban a budapesti festményekről Barkóczi István írt (198-203, 356-358), a 8-as számon kiállított Magdolna képet a spanyol korszak kezdetére datálta; Koshikava, M., El Greco and Venice in El Greco Exhibition, Tokyo 1986, 88-96.
