Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

Római kori díszlábvért töredéke

korrodálódás során keletkezett lyukak láthatók. Alsó pereme eredetileg a töredék két szélétől a közepe felé fokozatosan szélesedve (kb. 0,6-1,0 cm-re) a lemezsíkkal tompaszöget zárva előrenyúlt. A restaurálás során — nyilván eredeti funkciójának ismerete híján — kiegyengetett lemez egykor hosszanti tengelye mentén élben meg volt hajlítva. Az alsó peremmel párhuzamosan, 5,2 cm magasságban egy 0,5 cm széles, domborítással kiképzett vonal látható, amelyet kétoldalt bekarcolt hullámvonalak, felületén pedig V-alakú vésett rovátkák díszítenek. Ezt a trébelt sávot a bal oldalon megszakítja a felső mezőhöz tartozó ábrázolás ide átnyúló, töredékes alsó része, amelyet a lemezsíkból kiemelkedő peremein többé-kevésbé párhuzamosan bekarcolt vonalak borítanak. A lemeztöredék képzeletbeli hosszanti felezővonalától 2,8 cm-re az alsó mezőt felül lezáró trébelt vonalból mindkét oldalon egy-egy ív indul, amelyek a lemez közepén az alsó mezőben találkoznak. A trébelt vonalakat kétoldalt bekarcolt nyelvmintasor keretezi, felületüket pedig rövid, párhuzamos rézsútos vonalkák díszítik. A vízszintes vonallal felül lezárt és az ívekkel két részre osztott képmezőben két antithetikus, profilban ábrázolt, azonos vonásokat mutató fej látható. A domborítással megmunkált fejek közül a baloldali jóval kerekebb, a jobboldali pedig inkább nyújtott, ovális arcú. Az arcot mindkét fejen hullámzó haj kereteli. A hosszúkás, enyhén hajlított S-vonalakból álló tincsek öt-öt hangsúlyozott fürtbe rendeződnek. A homlok fölé emelkedő első, és a nyakszirten meglibbenő leghátsó fürtök az arcot keretelő fürtökkel együtt az egész hajzat lebegését, hullámzását érzékeltetik. Ezt a hatást csak fokozza a domborítás nyomán kissé tompa és elmosódott vonásoknak bekarcolt vonalakkal történő hangsúlyozása.

2 A haj többi része szorosan a fejtetőhöz simul. Az orr egy vonalban van a homlokkal. Igen hangsúlyozott az ajkak, a rendkívül erős áll és a húsos „toka" megmunkálása. A száj enyhén nyitott. A duzzadó orca, az ívelten felhúzott szemöldök, továbbá főként a baloldali fej esetében túlságosan tágranyitott, nagyméretű szem erőteljes, dinamikus kifejezést ad az arcnak. A profilt az arc kontúrját kísérő bekarcolt vonal teszi egyértelművé, s világosan elválasztja a képmező díszítetlen síkjától. A töredék ép szélei nyomán világosan rekonstruálható az eredeti tárgy formája : nyilvánvaló, hogy római lovassági lábvért (ocrea) alsó töredéke. Eredeti magassága (az alábbiakban ismertetésre kerülő közeli párhuzamok alapján) 35-37 cm lehetett. A két oldalt félkörívben kiszélesedő rész a bokát védte, egykor előreugró, ívelt alsó pereme pedig a lábfejre illeszkedett. A késő köztársaságkortól kizárólag a centuriones által harci védőfegyverként rendszeresített lábvért

3 a császárkorban (valószínűleg Hadrianus uralkodása idején) terjedt el a lovasság körében.

4 A 2. század folyamán a harcban használt vastag, díszítetlen ocreae mellett megjelentek a vékony bronzlemezből készült trébelt s gyakran ezüstözéssel is díszített lábvértek, amelyeket lovasgya- L. különösen a nyakszirti fürtöket a lemez felületéről készült fotókon (11-12. kép). 3 Kenner, F., Mittheilungen der K. K. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der kunst- und historischen Denkmale N. F. 6 (1880) 116-121; Hübner, E., Hermes 16 (1881) 302-308; Domaszewski, A. v., Archaeologisch-Epigraphische Mittheilungen aus OesterreichUngarn 5 (1881) 203-207; Robinson. H. R., The Armour of Imperial Rome, London 1975, 187; Garbsch, J., Römische Paraderüstungen, München 1978 (a következőkben: Garbsch), 9. 1 Couissin, P., Les armes romaines, Paris 1926, 467; Ubl, H., RömÖ 2 (1974) 104; Robinson, i. m. 188; Garbsch, 9.