Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

A Szépművészeti Múzeum 1990-ben

között (a Szépművészeti Múzeum részérôï Eisler János és Tóth Ferenc rendezte). A tárlat Magyarországra érkezése előtt Párizsban, a Maison de l'Amérique Latineban volt látható, majd Granadában és Madridban mutatták be. A prekolumbiánus szobrászat és agyagművesség több mint száz alkotása, köztük a Valdivia-, a Chorreraés a La Tolita-kultúra vallás- és művészettörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő emlékei Budapestről a vándorkiállítás következő állomására, Bécsbe utazott. Időszaki kiállítások saját gyűjteményből A Csillagsorsok és embersorsok című grafikai kiállításról (március 9.-július L, rendezte Bodnár Szilvia) lásd e folyóirat 74. számát (109-113). A Dzsehutimesz sírja — Théba című kamarakiállítást Varga Edith rendezte (május 22.-1991. január 6.) a Kákosy László vezetésével 1983 óta folyó ásatás anyagából. A kiállított darabok az Eötvös Loránd Tudományegyetem ásatásának azon leletei közül valók, amelyeket az egyiptomi hatóságok átengedtek hazánknak, és most letétként a Szépművészeti Múzeumban vannak. A tárlatot a feltárt sír fényképdokumentációja egészítette ki. A bolognai és stuttgarti bemutatás után Czére Andrea itthon is megrendezte a Bolognai művészek rajzai— 17-18. század című kiállítást (július 6.-szeptember 30.). A bolognai iskola válogatott barokk-kori rajzai — közel 90 lap — több évi, számos új meghatározást is eredményező kutatómunka után, első ízben ezen a három tárlaton kerültek együttesen a közönség elé. A három kiállítást olasz, illetve magyar nyelvű, igényes kivitelű katalógus is dokumentálja. A gyűjtemény összetétele lehetővé tette, hogy a tárlaton vallásos és mitológiai tárgyú művek, portrék, életképek, tájrajzok, építészeti fantáziák és díszlettervek egyaránt szerepeljenek, vagyis hogy funkcionálisan, tematikailag és technikailag egyaránt változatos és átfogó képet kapjon a látogató a bolognai rajzművészet két évszázadáról. Különösen a 17. századi fejlődést sikerült szinte teljes gazdagságában megmutatni. A rajzok fele ma is meglévő festményekhez vagy freskókhoz, a bolognai művészet csúcsteljesítményeihez, a Carracciak, Denys Calvaert, Guido Reni, Domenichino, Guercino, Simone Cantarini, Donato Creti alkotásaihoz kapcsolódik. A funkcionális és művészettörténeti összefüggések illusztrálására, valamint a művészek grafikai tevékenységének jelzéseként a rajzokat metszetek kísérték. Július 14-től október 1-jéig a múzeum Márványcsarnokában láthatta a közönség a holland és flamand csendéleteknek azt a kiállítását, amely előzőleg az Egyesült Államok nyolc múzeumában szerepelt (1. e folyóirat 73. számát). A Régi Képtárnak ezt az első Egyesült Államok-beli tárlatát Ember Ildikó rendezte. Az 1962-es, több iskolát átfogó csendélet-kiállítás óta most először mutatta be a múzeum nagyobbrészt raktárban őrzött németalföldi csendéleteit, melyek közül tizenegy még egyszer sem került látogatók elé. Az újonnan restaurált képek a kiállítás felét tették ki. A műfaj legjelesebb képviselőinek — köztük Willem van Aelst, Abraham van Beyeren, Pieter Claesz, Jan Fyt, Willem Claesz Heda, Jan van der Heyden, Melchior de Hondecoeter, Abraham Mignon, Adriaen van Utrecht •— ismert művei mellett kisebb mesterek ritkaságszámba menő képei adtak a kiállításnak különös érdekességet. A rendező által