Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
„A betlehemi gyermekgyilkosság". Megjegyzések Raffaello és Raimondi kompozíciójához
pontját. 11 A fentebb leírt gondolatokhoz hasonlókra ugyanakkor a későbbi irodalomban egyedül Erwin Mitsch jutott : az Albertina 1983-as kiállításának katalógusában, valamint a kollektív Raffaello corpus bevezetőjében. 12 Figyelemre méltó észrevételeire azonban még az utóbbi kötet katalógus-részének szerzője sem reagált, és hasonlóképpen hagyta figyelmen kívül azokat a teljes későbbi szakirodalom. Önmagában persze aligha volna értelme akár ennyi szót is vesztegetni erre a jelentéktelennek is tartható „sorrendi kérdés"-re — ez az apró elnézés azonban talán mégis szolgálhat némi általánosabb tanulsággal. Bár a fischeli elemzés érvényessége csak valamiféle furcsa tehetetlenségi erő, gondolati automatizmus révén maradhatott fenn ilyen hosszú időn át (talán a „piac ködképe" hatása érvényesült), az okfejtésnek egy bizonyos fokig belátható és értelmes logikáját semmiképp sem tagadhatjuk. Közismert történeti tény, hogy Raffaello római korszakának kezdetére, az umbriai műhelygyakorlat mellett, közvetlenül Leonardótól és Michelangelótól alaposan elsajátíthatta már a fejlettebb, modernebb firenzei művészi technikát, mely magában foglalta az akttanulmányok készítését is. A munkafolyamat megszokott menete e korszak rajzaiban, számos példával igazolhatóan, a következő lehetett: az aktokból felépített kompozícióvázlat után az egyes alakokat tovább kidolgozó drapériás részlettanulmányok, s végül a modello. n Ez a tudati megrögzodés érvényesülhetett a második Albert ina-rajz elemzésénél is, függetlenül attól a ténytől, hogy a rajz kompozíciónálisan semmivel sem fejlesztette tovább a londoni akt-tanulmányt, és az alakokon jelzett drapériák hasonlósága is inkább a korábbi Salamon ítélete kompozícióhoz közelítette a rajzot, mintsem hogy a rézmetszethez kapcsolta volna. Lélektanilag még a rajz fríz-formája is befolyásolhatta Fischel (és a későbbi kutatók) véleményalkotását : a végleges kompozíciónak megfelelő formátum, úgy tűnhetett, mintha a windsori rajz hatását tükrözné, holott minden bizonnyal ez volt az a pillanat, melyben a Salamon ítéletével összefüggő vertikális vázlatok között megszületett Raffaello jelentős inventio-yà, a Betlehemi gyermekgyilkosság monumentális, frízszerű, horizontális kompozíciójának gondolata. 14 A Szépművészeti Múzeum rajza (25. kép) és a metszet-kompozíció (26. kép) kapcsolatát már a múlt század végi szakirodalom felismerte, rajzunkat azonban, Ruland kivételével, pusztán a rézmetszet számos másolata egyikének tekintette. 15 11 Fischel, O., Raphael, London 1948, 77. 32 Raphael in der Albertina, Wien 1983, 62-69, illetve Knab-Mitsch-Oberhuber, i. m. (5. j.) 105-106. 13 Ezt a munkafolyamatot figyelhetjük meg például Raffaellónál a Sírbatételt ábrázoló oltárkép (Róma, Galleria Borghese) és a Disputa freskó (Vatikán, Stanza della Segnatura) kompozíciójának kialakítása során. 14 Raimondi, nyilvánvalóan a festő szándékának megfelelően, nem is mulasztja el nyomatékosan megjelölni a nagyszabású kompozicionális ötlet szerzőjének nevét a rézmetszeten elhelyezett feliratban — feltehetően elsőként az európai grafikatörténetben, vö. Braunfels, W., in Studien zur toskanischen Kunst. Festschrift für Ludwig Heinrich Heydenreich, München 1963, 20. 15 Ltsz.: 2195. Toll, világos és sötétbarna tinta, a körvonalak fémvesszővel átnyomva. Vízjel: T, körben (hasonlóak: Briquet 9127-34 között). Származása: Esterházy gyűjtemény. L. Ruland. C, The works of Raphael Santi da Urbino as represented in the Raphael Collection in the Royal Library at Windsor Castle by Her Majesty Queen Victoria, London 1876, 36, 10. sz.; Crowe, J. A.-Cavalcaselle, G. B., Raphael, sein Leben und seine Werke 1, Leipzig 1885, 95; Fischel, i. h. (6. j.)
