Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
18. századi csendéletfestők művei a Szépművészeti Múzeumban Maximilian Pfeiler, Franz Werner Tamm és Gabriele Salci
A fentiekben tárgyalt budapesti Pfeiler képekkel csaknem egyidőben s ugyancsak Rómában készült egy másik kevéssé ismert római festó', Gabriele Salci két budapesti képe. Az egyik, vadászzsákmányt, elejtett nyulat, fácánokat, puskát stb. ábrázoló festményen jobbra lent „Gabriello Salci Romano 1719" jelzés olvasható. A másik elejtett s felfüggesztett rókát és sündisznót ábrázoló, valamivel kisebb képen hasonló „Gabriele Salci Romano" szignatúra szerepel. 24 Pfeilerhez hasonlóan a Gabriele Salcira vonatkozó ismereteink is rendkívül hézagosak, a mester eredetéről, életéről semmit sem tudunk. Az egykori életrajzírók, lexikonok (Zani, Nagler), éppen csak említik többnyire tévesen, hibásan írva a nevét „Salli" vagy „Salvi"-ként. 25 Lényegében csak a fennmaradt müvek jelzése, felirata tanúskodik munkásságról, s e jelzett képek mind Itálián kívül találhatók. Th. Frimmel 1901-ben több Ausztria-Magyarországon fellelhető művéről adott számot. 26 Két 1716-ból jelzett csendéletét (Gyümölcskosár papagájjal) a Liechtenstein hercegek feldsbergi kastélyában (jelenleg Vaduz, Liechtenstein-gyűjt.), egy 1718. évi nagyméretű festményét a Colloredo-Mansfeld grófok opocnói kastélyában idézte. Két további Salci képet (Csendélet kannával, Csendélet vázával) a nagyszebeni (Sibiu) Brukenthal Múzeumban mutatott ki. Említett végül Frimmel egy jelzett képet a Brunsvick grófok somme<raui (Ausztria) kastélyában. Ez a csendéletkép (24. kép) a magyarországi eredetű Brunsvick-gyűjtemény 1902. évi bécsi árverésén került eladásra: a közzétett katalógusban szereplő leírás, az egyező méretek és azonos szignatúra alapján egyértelműen a budapesti Vadászcsendélettel azonosíthatjuk. 27 Másik Salci képünk, az 1984-ben a Múzeumba került Állatcsendélet eredetét is nyomon követhetjük a 19. század elejéig. Az elejtett rókát és sünt ábrázoló, 1719-ből jelzett festmény (25. kép) a szokatlan motívumokból és a szignatúrából következtetve azonos avval a festménnyel, mely 1806-ban Bécsben St. Saphorin gróf dán követ híres gyűjteményével került árverésre: a „Salci Romano 1719" jelzésű képek egyike „stellt einen todten Fuchsen und Igel vor, das andere einen todten Hasen und zwei Tauben." Feltehetően ugyanez a két kép szerepelt azután Bécsben 1814-ben Edler Pachner von Eggenstorf árverésén, „Salci, Todtes Geflügel und Wildpret" megjelöléssel. 28 A vadas kép a rókával és sündisznóval hosszabb bolyongás után Budapestre került, a másik, Két feliratos Csendéletképe gyümölccsel, rákokkal a győri Xantus János Múzeumban, két tovább jelzett képe a század elején a szentmihályfai kastélyban, jelenleg ismeretlen helyen. L. még MojzerJ M., Magyarországi csendéletek a 17. és 18. századból, Művészettörténeti Értesítő 31 (1982) 257; 24 Vadászcsendélet nyúllal, ltsz.: 63.9, olaj, vászon, 99x75 cm, 1. Pigler /'. m. (1. j.) 612; Vadászcsendélet rókával, ltsz.: 84.5, olaj, vászon, 72 x 59 cm. 25 Zani, P., Enciclopedia metodica criticoragionata delle Belle Arti. XVI, Parma 1823, 345 „Salvi, Gabriele, detto anche Gabriele Salci". Nagler, í. m. (2. j.) XIV (1815) 215. 26 Frimmel, Th., Monatsberichte über Kunstwissenschaft 1 (1900-1901) 26; Thieme-Becker, XXIX, 1935, 338. A két vadúzi csendéletet 1. De Logu, i. m. (21. j.); Salerno, /. m. (21. j.) 204. 27 Katalog. Auktion der Gemälde der gräflichen Familie Brunsvik, Dorotheum, Wien 1902 Nov., 292. sz. olaj, vászon, 99x75 cm, j.: „Gabriele Salci Romano 1719". A Brunsvick-gyűjteményt a múlt század elején Martonvásáron, Budán majd Alsókorompán őrizték. 28 Verzeichnis einer Gemähide Sammlung von den berühmtesten Meistern weiland Excell. H. von St. Saphorin, Wien 1806, 353. sz. olaj, vászon, 2,3 x 1,10 V2 Schuh. A St. Saphorin gyűjteményből több kép került az Esterházy-gyűjteménybe is. Verzeichnis einer beträchtlichen Sammlung von Öel Gemählden des J. Th. Ritter von Pachner, Edler von Eggenstorf, Wien 1814, 573, 345. sz.
