Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
18. századi csendéletfestők művei a Szépművészeti Múzeumban Maximilian Pfeiler, Franz Werner Tamm és Gabriele Salci
gyakorlatában, számos példát ismerünk figurális festő és csendéletfestő együttműködésére is. Carlo Maratta pl., mint ismeretes, Mario Nuzzival (Mario dei Fiori), Carlo Vogelaerral (Carlo dei Fiori), Christian Berentsszel és Franz Werner Tamm-mal készített közösen képeket. Christian Berentsz olykor Luigi Garzival, G. B. Gaullival dolgozott együtt. 10 Közelebbről a gyümölcs- és virágfüzéres puttóképek közös megfestésére is bőven találunk példát e körből. A közvetlen előképeknek alighanem Carlo Maratta alkotásait tekinthetjük, mint pl. a párizsi Louvre-ban őrzött két nagyméretű festményt, Maratta és Franz Werner Tamm közös művét. 11 Mind az elrendezés, mind a puttók és a növényzet egybefűzése, aránya hasonlóságot mutat a Trevisani-Pfeiler-festményekkel. A kortárs beszámolókból, mindenekelőtt Pascoli részletes életrajzi beszámolóiból pontosan tájékozódhatunk az ilyenfajta művek létrejöttének körülményeiről, feltételeiről. A többnyire konkrét megrendelésre és meghatározott helyre készült, általában nagyméretű és dekorációs jellegű képeken a festők váltakozva, a saját műhelyükben dolgoztak. Esetenként először felvázolták a figurákat, s azokhoz készültek azután összekötő elemként a gyümölcs- és virágmotívumok. Máskor viszont egy-egy csendéletképnél kívánatosnak érezte a vevő vagy megrendelő, hogy alakokkal tegyék teljessé az összképet. 12 A budapesti képek létrejöttének körülményeit, megrendelőjét nem ismerjük. A Szépművészeti Múzeumba az 1870-ben megvásárolt Esterházy-képtárral kerültek, s az Esterházy-gyűjtemény 1820. évi inventárjában már szerepelnek M. Pfeiler műveiként. Esetleges eredetükre vonatkozóan érdemes egy elfeledett régi feljegyzésre utalnunk. Eszerint gr. Forgách Pál nagyváradi, majd váci püspök (1696-1759) családi kastélyában, Ghymesen (Jelenec, Szlovákia), híres külföldi mesterek alkotásait őrizte: „Püspök korában még oly festőket is foglalkoztatott és képeiket megvette, mint a velencei mester Trevisani Francesco, Max Pfeiler és Paul Hemling". 13 A Ma10 Pascoli. /. m. 339, 358, 368; F. W. Tamm ezt a gyakorlatot azután északon is folytatta, Bécsben Peter Strudellel (1660-1714) festett közösen dekorációs képeket, gyümölcs- és virágfüzéreket puttóval (1. a négy képet a bécsi Ftofburgból, Wien, Ost. Barockmuseum, Nr. 489-492, 1698-1699). 11 Paris, Louvre, ltsz.: RF. 2114-2115, olaj, vászon, 106x173 cm, 1914, Schlichting báró gyűjteményéből. A Sylvie Béguin által közzétett párizsi képeket (1. Paragone 13 [1962] Nr. 151. 68), valamint a Kloster Pretz-i Reventlon Wittenberg gyűjteményben és a kiéli Kunsthalléban található másolatokat Pascoli alapján a Francesco Montioninak, illetve N. M. Pallavicininek festett sorozattal hozzák kapcsolatba. Az ábrázolás és a méretek egyezéséből következtetve valószínűleg ehhez a sorozathoz tartozott a bécsi Akadémia Képtárában a Lamberg gróf gyűjteményéből származó, F. W. Tammnak tulajdonított füzéres-puttós festmény (299. sz., olaj, vászon, 109 x 170 cm). A részletes leírások alapján e képeket avval a négy festményből álló sorozattal hozhatjuk összefüggésbe, mely Silvio Valenti Gonzaga kardinális római gyűjteményével került árverésre 1763-ban Amszterdamban. L. Hoet. G. Tervvesten, P., Catalogus of Naamlyst van Schilderyen III, S. Gravenhage 1752, 291, 9-12. sz. 12 Pascoli, /'. m. 364. 13 Egy ismeretlen magyar cscndéletfestő, Művészet 6 (1907) 207; Forgách Pál gróf 17481757 között nagyváradi, 1757-1759 között váci püspök volt. A váci püspökségen felvett hagyatéki leltárában (Orsz. Levéltár, Urbaria et Conscripliones, Fasc. 94 Nr. 41) a képeket nem lehet azonosítani, mivel csak általános tárgymegjelölések szerepelnek: a 8. szobában pl. tájképek és csataképek mellett „Imagines minores flores représentantes", vagy „Imagines varia représentantes." E festmények állítólag a hagyatékkal az 1722-ben épült ghymesi kastélyba kerültek. Utalnunk kell itt még a Forgách tulajdonból és a ghymesi kastélyból származó Izbégi Veres István Mihály Csendéletekre 1. 23. j.