Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
Két anatóliai dombormű
el. Az elsőbe az ún. „kapu-sztélék" tartoznak, 9 amelyek jellemzői: egy kapu ábrázolása alsó részükön, fölül lunetta, benne a halottak mellképe, vagy pedig a jelképezőjüknek szánt oroszlánok vagy sasok. A második csoportba sorolható sztélék reliefje méltóságteljes álló alakokat ábrázol, fölül félköríves, ritkán négyszögletes lezárású fülkében. 10 A budapesti töredék esetleg egy vagy két emberalak fölött is állhatott, de valószínűbb, hogy kapusztélét koronázott. A töredék alsó részét lezáró tojásminta-sor ugyanis elsősorban a kapu-sztélék motívumkincséhez tartozik. A B. sztélé (4. kép) az oroszlánpár-sztélékkel való rokonsága ellenére más területen keletkezett, a Hermos fölső folyásának völgyében fekvő Kadoi (a mai Eski Gediz) közelében (1. a térképet). Tehát három terület, Phrygia, Mysia Abaeitis és Lydia határvidékén vagyunk. Bár a határok nem vonhatók meg pontosan, Kadoi városa Mysia Abaeitis-ban fekhetett. 11 Néhány hiteles lelőhelyű lelet tanúsítja, hogy Kadoi ban vagy közvetlen környékén jellegzetes vonásokat mutató sírsztéléket készítő műhelynek kellett működnie. A műhelyből származó több-kevesebb részletességgel közölt darabok alábbi jegyzéke egy mindeddig kiadatlan példánnyal (12. sz.) egészült ki: 12 Álló emberalakos sztélék: 1. Veronikianos sztéléje, a sullai időszámítás alapján Kr. u. 157-158 (5. kép) Izmir, múzeumi raktár, ltsz.: 5381. Benoit, F., Mars et Mercure. Nouvelles recherches sur Vinterprétation gauloise des divinités romaines, Aix-en-Provence 1959, 151, 32. j., 12. t., 1. k. 13 2. Alexandros és Valéria sztéléje, a sullai időszámítás alapján Kr. u. 165-166. Mainz, Römisch-Germanisches Zentralmuseum, ltsz.: 0.39582. Pfuhl, E.-Möbius, FL, Die ostgriechischen Grabreliefs II, Mainz 1979, 282, 1137 sz., 171. t.; Koch, G., Roman Funerary Monuments in the J. Paul Getty Museum 1, Malibu 1990, 117, 2. k.; 127, VII 1. sz. 9 A kapu-sztélékről és az ál-ajtó motívumáról egyéb kisázsiai sírreliefeken 1 általában Waelkens, i. m. 88-119, 219-285. sz., 31-42. t. A munka tárgyalja a Fölső-Tembris fennsíkjáról származó ajtó-sztélék egy csoportját, de a fennmaradt reliefek tényleges száma jóval meghaladja az ott felsoroltakét. 10 L. újabban Koch, G., in Roman Funerary Monuments in the J Paul Getty Museum 1 (kiadta G. Koch), Malibu 1990, 115-132. Koch futólagos áttekintést ad néhány álló emberalakos sztéléről. 11 E területek határaira vonatkozólag már az ókorban bizonytalanság volt 1. Strab. XII, 8, 22, aki Kadoit Phrygiába helyezi, megemlítve, hogy más szerzők szerint a város Mysiában volt 12 L. bővebben Lochman, /'. m. (2. j.); az előadás tizenegy példány (a fenti jegyzékben a 2-8, 10-11. és 15. sz.) eredetének kérdését tárgyalta. Koch, i. m. (10. j.) 126-127, VII-VIII, a tévesen a Fölső-Tembris völgyébe helyezett Kadoiból származó nyolc sztélé csoportját ismertette. 13 Benoit a következő felirattal közölte a sztélét „Isten sarlóval és szőlőfürttel a Phrygia Epiktétos-beli Cotyaeumból (Kütahya)". Nyilvánvaló, hogy az ábrázolt alak semmiképpen nem lehet „sarlós isten". Egyébként a sztélé biztosan Kadoiból, nem Kotiaeionból származik. Minthogy Benoit munkájában nem szerepel a felirat, alább közlöm. Az emberalak feje mellett: Aa/nas II vlq> A relief alatt: "Erovs II oftß' /nrjv/às roqllmalov / 'AfineXkäs nármos xè Afifiiov fiáfifirjs I xè Aafiàs narrjQ xè Tariov jexovoa xè / MjieAAäs narçcov xè Aiofitfor/s naTo/tov Beooveixaviü ykvxvjártp (ivíals %áqiv.
