Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Noferhaut emlékköve

oldalon a kék koronát viselő III. Thotmes fáraó Alsó- és Felső-Egyiptom jelképes virágait — bimbózó és kinyílt lótuszt és papiruszt — nyújt ugyancsak áldozati ajándékként Amon istennek. Az emlékkő alsó részén nyolc soros felirat mellett Noferhaut alakja látható. Arca, öltözéke tipikusan egyiptomi jellegű.

11 Bal karján III. Thotmes fáraó kartusba foglalt nevét viseli.

10 Kezét fohászra emeli, a vállán tartott rúdról lelógó kötélen áldozati ajándéknak szánt állatok lógnak: az egyik oldalon egymásnak háttal két-két fiatal gazella-, ill. antilop-pár, alattuk egy gázlómadárral, a másik oldalon a gazella pár alatt a kő sérültsége ellenére is kivehetően két hal látható (2. kép).

11 Az áldozati ajándékok összetétele elsősorban a két hal miatt szokatlan. Problematikus az is, hogy az antilop, bár Satet antilopfejű istennő állata és feje, mint protomé a Sokaris-bárka orrát is díszíti,

12 hogyan lett áldozati állat, majd a késői kor felé haladva egyre inkább romlást jelképező, széthi jellegű. A bárkadísz esetében egy ősi jelkép megváltozott jelentéssel való fenntartásáról lehet szó, a 18. dinasztia korában, mikor az antilopáldozat nyilván régebbi időkre visszamenő rítusa már teljesen kialakult.

13 Logikát kereső mai gondolkodásunk ugyancsak értetlenül áll szemben a halnak, mint jelképnek egyiptomi értelmezésével, mert annak több szempontból is ellentétes jelentésű felfogása nemcsak időbeli és helyi különbségek következménye.

14 Az egyiptomi szemlélet megengedi ugyanannak a gondolatnak több egymással ellentétben álló módon való megközelítését, továbbá a számunkra bonthatatlannak látszó teljesség egyes részeinek önálló, egymástól független elképzelését is.

15 Ez magyarázza pl. a test egyes részeinek teljesen önálló szervként való felfogását, vagy egy-egy fogalom egymásnak ellentmondó értékeléseit. így válik lehetségessé, hogy a hal szerepelhet emberi vagy (pl. tiszteletben tartott szent állatok esetében) állati táplálékként, de áldozati állatként és ugyanakkor — az ősanyagból, a vízből a békával azonos módon való keletkezés elképzelése alapján — az élet jelképeként is.

16 Az antilop- és hal-jelkép sajátos párhuzamosságának ritka példája az antilop nyakára függesztett halak ábrázolása.

17 Előfordul a halnak a madárral együttes megjelenése is az áldozatok közt,

18 ami a késői korban az ellenség elpusztításának jelképévé válik.

19 A hal-áldozat esetében figyelembe kell venni azt a 9 A núbiai eredetű matoi csapatoknak egyiptomi tisztjei lehettek. Noferhaut ábrázolása ezt a véleményt erősíti. 10 Véleményünk szerint a karon látható kartusba foglalt fáraónév kitüntető karperecet jelent, nem tetoválást. (L. Urkunden, í. m. IV, 990.). 11 Mahler Ede idézett értekezéseiben az áldozati ajándékok közt szereplő két hallal kapcsolatban értékes megállapításokra jutott a hal-jelképre és a halnak a halotti kultuszban játszott szerepére vonatkozólag. A Noferhaut kő esetében azonban nem lehet szó bárkát kísérő halról, mert bárka nem szerepel az ábrázoláson. 12 Bonnet, H., Reallexikon, Berlin 1952, 40, a Sokaris bárka antilopfej díszét egyenesen „unverständliche Reminiszenz"-nek nevezi. 13 Derchain, Ph., Rites Égyptiens I, Le sacrifice de Poryx, Bruxelles 1956, 12. 14 Az egyiptomi halkultusz legalaposabb feldolgozása: Gamcr-Wallert, I., Fische und Fischkulte im Alten Ägypten (Ägyptologische Abhandlungen 21), Wiesbaden 1970. 15 Brunner-Traut, E., ZÄS 115 (1988) 8-14. lfi GamerWallert, m. 124. A halnak a békával egyező módon az ősanyagból való keletkezésnél helyesebbnek vélem iszap helyett a víz hangsúlyozását. 17 Gamer-Wallert, i, m. 126. 18 Gamer-Wallert, /. m. 71. 19 Schott. S., MDAIK 14 (1956) 194; vö. Otto, E., Chron. d'Égypte 37 (1962) 249 skk.