Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Maillol Földközi-tenger szobrának antik előképe

nőalakján jelenik meg először a Maillol későbbi szoborvázlataira jellemző új felfogás, a törekvés arra, hogy az alakoknak a kontúron belül súlyt és plasztikát adjon. Valószínű, hogy a rajz, amely a Nő árnyékos kertben címet viselhetné, reliefhez készült vázlat.

12 A korai festmények és kárpitok szecessziós jellegű síkkompozíciók, a budapesti rajz nőalakjának pozitúrája azonban térbeliséget sugall. A test beállítása két egymás mögötti, mintegy két szólamként összefüggő síkban hoz létre egységes rendet. Az első síkban az elől támaszkodó bal kar vonalát a bal lábé ismétli meg. A test tömege a hátsó síkban rendeződött el: a jobb váll hajlatának kontúrját ritmikusan folytatja a csípő és a comb vonala. Az összetömörült figura csaknem szabályos négyszögbe zárható be. A kompozíciót ez a struktúráját meghatározó elemi geometrikus forma foglalja össze. A hangsúlyozottan megrajzolt keret jobb felső sarkában íves vonallal elkülönített, mintegy mélyebbre vágott, sötétre satírozott háromszög szinte a kőlap kidolgozatlanságát vagy töredékességét érzékelteti. A világos, csaknem tagolatlan háttér olyan hatást kelt, mint a kőtömb, amelyből a szobrász lebontotta a felesleges részeket, hogy formát adjon a belőle kiemelkedő alaknak. Hogy a rajz valóban reliefvázlat, megerősíteni látszik az a tény is, hogy amikor Maillol a monotypiához készült krétarajzot megerősítette és továbbfejlesztette, rücskös felületre fektette azt. Különösen jól látszik ez a fatörzsön megjelenő frottázs textúrájában. Kőbe vésve hasonló hatást kelthetett volna, mint a Két lány című domborműve (1930) alakjainak fogas vésővel kidolgozott haj- és ruhafelülete. A két alakot ott is erősen hangsúlyozott keret zárja körbe.

13 A tervezett relief a kompozíció alapján a Hullám című kerámiadomborműhöz (1896), az Emlékmű-alak (1900 k.) és az Ülő nő (1904-05) című reliefekhez,

14 illetve ahhoz a gipszvázlathoz lett volna hasonlatos, amely Waldemar George Maillol-albumának egy műteremfelvételén a falra akasztva látható.

15 Közös jellemzőjük, hogy az ábrázolt alakot egy négyszögletes forma zárja be. Ezeknek a reliefeknek tudatosan vallott mintaképei a klasszikus görög metopék magas reliefjei voltak. A hasonlatosság már a Hullám című kerámiadomborművön megfigyelhető, és még feltűnőbb a Vágy című dombormű (1905-08) esetében,

16 amellyel kapcsolatban maga Maillol hívta fel a figyelmet szobrászati elképzelésének görög forrására: „Azt szokták mondani róla, hogy relief. Valójában körplasztika, háttér előtt. Olyan, mint a görög metopék."

17 „Amikor festettem, nem foglalkoztam a görögökkel" — mondta.

18 Párhuzamosan azzal, hogy érdeklődése a szobrászat felé fordult, felfedezte a görög szobrászat 12 A Földközi-tenger címét háromszor változtatta meg Maillol. Egyik címe Szobor árnyékos kertben volt. Slatkin, i. h. (1979) (2. j.) 188; Cowling, E.-Mundy, J., On Classic Ground. Tate Gallery, London 1990, 150. 13 VÖ. Kat. Solomon R. Guggenheim Museum (3. j.) 96. sz. Maillol korai domborműveit gipszből és agyagból mintázta, ám ez nem zárja ki, hogy már az 1900-as évek elején is foglalkoztatta a kőfaragás. 14 Vö. Kat. Orsay (3. j.) 3. sz. ; Cladel, J., Maillol: Sa vie, son oeuvre, ses idées, Paris 1937, 4-5; Kat. Orsay (3. j.) 14. sz. 15 VÖ. Les albums d'art Druet IL Maillol, 24 phototypies. Waldemar George jegyzeteivel, Paris é. n. lß Vö. George, W., Aristide Maillol et l'âme de la sculpture, Paris 1964, 151. k, 17 Frère, i. m. (7. j.) 224. 18 Cladel, /'. m. (14. j.) 128.