Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)
Pilula crystallina
PILULA CRYSTALLINA Magyar magángyűjteményből került a Szépművészeti Múzeumba egy ismeretlen lelőhelyű kristálygolyó. 1 Fölül nyolcágú csillagot, alul félholdat véstek rá, ezek közé pedig négy sorban görög betűket (5-8. kép): CW0HCINEI 2 / WEIHOY / | H0 / BAINXWWWX. A betűk írásmódja leginkább a 2. századra és a 3. sz. elejére jellemző. 3 A darabot a rávésett szöveg az úgynevezett varázsgemmákkal rokonítja, amelyek a császárkori mágia jellegzetes emlékei, főleg a Mediterráneum keleti feléből. 4 Kharaktérnek hívják az olyan jeleket, amelyek valamely isten, démon pecsétjéül szolgálnak és bármely nevénél karakterisztikusabban szólítják meg őt.„ »A természet rejtőzködni szeret« és az istenek mibenlétének elrejtett titka nem tűri, hogy közönséges szavakban vettessék tisztátalan fülek elé. Ugyanéképp fontosak a kharaktérek, amelyek szóval ki nem mondhatók és meg nem érthetők :. megidézik az isteneket". 5 Ma legtöbbjük értelmezetlen. A félhold alakú jel a császárkori mágiában is a Holdé. 8 A nyolcágú csillag jelölhet valamely csillagképet vagy bolygót, a legtöbbször azonban — ha a Holdéval együtt jelenik meg — a Nap jele. 7 1 Ltsz. : 50.1315. Átm. : 2,25 cm. írod.: Oroszlán, Z.—Dobrovits, A., Antik kiállítás. Vezető, Budapest 1947, 29, 21. sz., 15. k. A golyóra vésett szöveg rajzát (5. kép) Pankaszi I. készítette. 2 A golyónak egy kis darabja elveszett, az „N" csupán egy régi felvételen látható (6. kép). 3 A vésnök vonalkákkal ( apices) jelölte meg a betűszárak végpontjait; ez a szokás a 3. sz. elejéig volt általános. Keverten írt nyomtatott és kurzív betűkkel, ami a 2. sz.-tól kezdve volt szokásban. Minderről: Tod, M. N., OCD, Oxford 1970, 395-397, s.v. Epigraphy, Greek; Larfeld, W., Handbuch der attischen Inschriften II, Leipzig 1902, 483-506. 4 A legjobb összefoglalók: Engelmann, J., RAC XI, Stuttgart 1981, s. v. Glyptik, 284-293 és Philipp, H., Mira et magica, Mainz 1986, 5-26. 5 Iulianus, VII. beszéd, 216c. (vö. fent 19, 1. függ.,). A kharaktérekről: Hopfner, Th., RE Suppl. IV, 1924, 1183-1188, s. v. Kharakteres. 8 Ugyanúgy a varázspapiruszokon is: Preisendanz, K. — Henrichs, A., Papyri Graecae Magicáé (a továbbiakban PGM), Stuttgart 1973 2 , II. kötet, 270 (index). 7 A jel értelméről: Bonner, C., Studies in Magical Amulets, Ann Arbor 1950, 227, 338. sz.; Wortmann, D., BJ 166 (1966) 70-71. A két jel Mezopotámiában: Maxwell-Hyslop, K. R., Western Asiatic Jewellery, London 1971, 144-149. Néhány varázs- és ékírásjel lehetséges kapcsolatáról: Winkler, H A., Siegel und Charaktere, Berlin—Leipzig 1930, 163-165.
