Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Sünskaraboid kriptografikus felirattal

rik I. Amenirdis hol kartusba foglalt, hol kartus nélküli nevét. Skaraboidunknál a kartust, a védőn körbefogás eszméjét a talapzat ovális kontúrja helyettesíti. Elképzelhető, hogy a budapesti sünskaraboidon a főpapnői titulus is képviselve van, mégpedig éppen olyan, közös nevezőkből, hasonlóságokból kiinduló felcserélések, behelyettesítések révén, amelyekről az előbbiekben már volt szó. A sünre vonatkozó csekély és bizonytalan filológiai anyagból különösen értékes az, amelynél egy sünábrázoláshoz csatlakozik a szöveg. A Bahria-oázis egy 26. dinasztiára datált sírjában kétízben jelenik meg egy istennő keselyűs fejdíszének tetején sün-attribútum. A mellette lévő felirat tanúsága szerint c

b

c

st-nek hívott istennő mindkétszer egy szoláris jellegű isten mögött áll. A Ré-Harakhti párjául szegődő istennőt a következő állandó jelzőkkel illették: „az ég úrnője", „isteni hitves" (hm.t ntr).

z0 Tekintetbe véve, hogy az egyiptomiak előtt nem voltak ismeretlenek az olyan megoldások, ahol a térplasztika a jelentés kriptografikus hordozója,

31 talán jogosultsága lehet annak a feltevésnek is, hogy I. Amenirdis titulusának (hm.t ntr) és egy sün(-attribútumos) istennő titulusának (hm.t ntr) egyezése folytán esetleg itt maga a sünskaraboid tükrözi vissza az „isten hitvese" kifejezést. A talapzaton lévő név írásos kriptográfiájához ekként a rangot egy térplasztikai enigma adhatná hozzá. Összegezve: a kriptográfia létrehozója, elkészítője oldaláról a jeleknek ezt a kombinációját az eredményezhette, hogy az Amenirdis név Amon elemére már készen állt egy kriptografikus sablon, amit kiegészített egy szellemes, a név kiejtésében végbement hangtani változásra építő ötlettársítás. A kis alapterületű talapzaton pedig a titulust vagy mellőzte, vagy azért tartotta elhagyhatónak a készítő, mert egy sün-istennővel közös titulus önként kínálta ezt a lehetőséget. A felhasználó oldaláról (a leletkörülmények ismeretlensége miatt konkrétumokat aligha mondhatunk róla) valószínűleg nem arról van szó, hogy a feltehetőleg láncon hordott és amulettként használt sünskaraboidon lévő „üzenetet" szándékosan tették intimebbé, olvasatát és hatását csak a beavatottak kisebb csoportjára szűkítve. Az elrejtett nevű Amon vallási elképzelés késztetésén kívül az inkább az intelligencia, mint a kedély síkján megnyilvánuló játékosság is forrása lehetett ilyen kriptográfiák létrehozásának. Ezt a fajta játékosságot sokan csak fenntartással alkalmazzák a kriptográfiára, mert a játékosság vélt komolytalansága szembekerülhetne pl. a bennük sokszor lekicsinyített mítoszok, vallási elképzelések komoly tartalmával, holott egyrészt 30 J. Vandier, aki az istennőt lusaas istennőként értelmezte és elvitatta attribútuma sün mivoltát, — amit azonban az attribútum szemrevételezői és tanulmányozói kétségtelenül állítanak a szóbanforgó kísérő jelző első szavát szokatlan írásmódja következtében és némileg elméletéhez hasonítva, hnw.t „la souveraine"-ként olvasta, 1. RdE 16 (1964) 109. Droste nem látva okot az ottlévő jelek /í/w.í-kénti átírására, a hm.t szót vette alapul. A kifejezés két szava {hm.t; ntr) közti viszonyt jelzős szerkezetként fogta fel (hm.t ntj.i „göttliche Frau"), 1. Droste, i. m. (3. j.) 93-94; míg a baseli katalógus birtokos szerkezetként (Am.t n/r „Gottesgemahlin") hivatkozik rá, 1. Hornung—Staehelin, i. m. (11. j.) 119. 31 Erman. A., Königsnamen dure Ii Skulpturen ausgedrückt, ZÀS 29 (1891) 124-125; Wessetzky V., Königsname und Titel Ramses II in doppelter rundplastischer Darstellung, ZAS 97 (1971) 140142. E cikkre való utalással egyúttal köszönetemet is fejezem ki tanáromnak, Wessetzky Vilmosnak e tárgyban nyújtott segítségéért.