Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Sünskaraboid kriptografikus felirattal

Piankhi, Egyiptom etióp meghódítója testvérének nevét véljük látni.

25 Amenirdis névválasztása („Amon az, aki adta őt") az etióp dinasztia legitimációs törekvéseit szem előtt tartó programnyilatkozat volt. E kriptografikus írás orthographiája már a késői kori kiejtésre hagyatkozott, ti. a d > t zöngétlenedési hangváltozás a dj, rdj „adni" szavakban ekkorra már végbement.

26 A „két szem" (ir.tj) duálisban álló főnévnek és az ir „csinálni" előtagú és dj „adni" utótagú összetett igeformának a kiejtésbeli egyezése indította tehát a felirat megszerkesztőjét erre az íráskombinációra. A 25. ún. „etióp" dinasztia valamennyi királyának és több főpapnőjének neve megtalálható skarabeusok és skaraboidok talapzatán. A kisszámú királyneves sünskaraboidok egyikén Piankhi fáraó és II. Sepenupet főpapnő kartusai állnak egymás mellett.

27 I. Amenirdisnek egyebek közt egy szép szívskarabeusát

28 és nevét hagyományos módon lejegyző pecsételő skarabeusait ismerjük. A név írásjegyeit vertikálisan elrendezők között néhányon az olvasási irány következetlensége figyelhető meg, így pl. az egyik — az egyszerűség kedvéért csak a kartusából kiragadott név álljon itt — az olvasási irány hasonló megfordulását mutatja, mint sünskaraboidunk

29 • P 2. 4. 3. AP 5. Q. Az Ámon főpapnők legfőbb rangja az „isten hitvese" (hm.t ntr) volt, emellett az „isten keze", az „isten imádója" titulusokat is viselték. Többnyire e titulusok kísé25 A pontos átírás tkp. Imn-ir-dj-s(t) lenne, de a nőnemű függő tárgyi névmás véghangja kiesett. A nőnemű tárgyi névmás e redukciójával közel került a s(w) hímnemű névmáshoz. Az Amenirdis név láttán — mivel a férfiúra vonatkozó (vö. Ranke PN I 26,24) és nőre vonatkozó (vö. Ranke PN I 26,25) Amenirdis nevek írásmódjai között jószerivel semmi eltérést nem tapasztalhatunk — elméleti lehetőségként felmerülhetne, hogy az az individuum, akit ez a tulajdonnév takar, férfi, azonban emellett semmilyen érv nem szól. *^j> _ /3 r, 26 A rdj késői-kori írása olykor feltüntet egy fi t konszonánst, pl. 17 . Az egyiptomi nyelv késői fázisainak, a démotikusnak és a koptnak az írásrendszeréből a t ottléte egyértelműen kitűnik. Nem tartozik e dolgozat keretei közé annak elbírálása, hogy ez a hangtani folyamat ténylegesen zöngétlenülés volt-e, avagy egy / > / emfatizálótlanodás. Végeredményben tehát az ir-dj átkódolásának több elve között mindenképpen ott munkált a VII. elv, amely egy nyelvfejlődéssel kapcsolatos hangváltozásra épít. 27 Hornung—Staehelin, i. m. (11. j.) 460 sz.; Droste, i. m. (3. j.) 393 sz. 28 Rundle, C. L., Bull. MMA 10 (1915) 116-117. 29 Newberry, P E., Scarabs, London 1908, 37 t., 27 k.