Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Sünskaraboid kriptografikus felirattal

nak tarthatjuk azt, ami csak per se szerepel. Általánosságban ez fenyegeti a sünnek az ókori egyiptomiak világképében elfoglalt helyével foglalkozó kutatást is, ahol a bizonytalanságot fokozza a filológiai források szűkszavúsága : szent állat volt-e, megtestesítője volt-e egy bizonyos képzetnek, vagy csak profán, praktikus okok miatt fordult az egyiptomi művész, kézműves gyakorta e természeti előképhez. Az állatfajok karakterisztikus tulajdonságai, szokásai meghatározóak voltak a rájuk szabott vallásos, rituális szerepköreik odaítélésénél. A rovarevő sünt eredeti tulajdonságai: a sivatagi élettérben való túlélése és alkalmazkodása,

5 téli álma,

6 éjszakai vadászó portyázása,

7 jó hallása és szaglása,

8 testét védő tüskézete, ill. összegömbölyödése, bizonyos fokú méregrezisztenciája és kígyóharcossága mellett a különböző kultúrák — Egyiptomra legfeljebb nagy óvatossággal visszavetíthető — hiedelmeiben más képességekkel is felruházták, mint pl. meteorológiai jelenségek előrejelzése,

9 húsának mágikus ereje stb. Amikor a sivatagi vadászatot, valamint a sír tulajdonosának adományokkal való ellátását ábrázoló reliefeket és falfestményeket, hajómodellek és hajóábrázolások orrdíszét, fajanszfigurákat, sün alakban kiképzett csörgőedényeket, sünaryballosokat és sünskaraboidokat vette számba Droste, a sün mindezen egyiptomi megjelenítéseinek értékelésénél főként a szimbolikus jelentéseket hangsúlyozta. Kétségtelennek látszik, hogy a sün egyrészt szoláris vonásokkal, (amit a Nappal aciklikus életmódja, az egyiptomi hitvilágban a Napbárkát is veszélyeztető kígyó ellen sikerrel felvett küzdelme, sugaras gömbhöz hasonlítható alakja indokol,) másrészt, a mostoha természeti viszonyokat is tűrő életképessége miatt, regenerációs, újjászületési aspektusokkal is rendelkezett, továbbá egyes tárgytípusokon való felhasználásainál az apotropaikus funkció sem vitatható el tőle.

10 Drostèval egyidőben a baseli gyűjtemények skarabeusainak, skaraboidjainak a feldolgozói is a sünnél csakúgy, mint a többi, talapzatra helyezett állat legtöbbjénél a regenerációs, újrateremtődő, termékenységi aspektust domborították ki.

11 E magyarázatok talán kiegészíthetó'ek azáltal, hogy a rágcsáló 5 A Bibliában — Iz. 14,23; 34,10-11; Szof. 2,14 — is a sivatag azon állataként tesznek említést a sünről, amely a pusztulásra ítélt, elhagyatottá váló, emberi kéz által emelt építményeket újra birtokába veszi. c Droste szerint a meleg égövi sünöknél a táplálékforrások elapadása stb. miatt bekövetkező visszavonultság és álom inkább nyáron történik, 1. i. m. (3. j.) 9. 7 Vö. a Meidaní (fl224) gyűjtéséből fennmaradt régi arab közmondással, szóláshasonlaltal, amely az éjjel „sötét" szándékokkal (bujálkodás, tolvajlás) járó embert így festi le: „asrä min anqadin" „éjjel jobban ide-oda szaladgáló egy sünnél" 1. Hommel, F., Die Namen der Säuget liiere bei den südsemitischen Völkern, Leipzig 1879, 339. 8 Vö. az „asma

c

u min duldulirT „egy sünnél (is) jobban halló" régi arab közmondással, 1. Hommel, í. m. (7. j.) 340. 9 A sün szélirány megérzése az antik természettudományi munkákban folyton visszatérő toposz volt, 1. Aristoteles, Hist, animal. 1X6 612b, V\imm,NH VIII56,133; stb. A folklórban a téli álmából felébredő sün előjöveteléhez vagy odújába való visszatértéhez egy, a tél időtartamára következtető jóslás fűződik, az egyéb hiedelmekkel együtt 1. Vries, A. de, s.v. hedgehog, in Dictionary of Symbols and Imagery, Amsterdam 1974, 246. 10 Droste, V. von, s. v. Igel, inLÄ III, 124. 11 Hornung, E.

—

Staehelin, E., Skarabäen und andere Siegelamulette aus Basler Sammlungen, Mainz 1976, ADS 1,117-119.