Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

A flamand gyűjtemény legújabb szerzeménye

festménnyel összevetve, a szereplők típusának és elrendezésének hasonlósága valószínűsíti Saftleven — feltételezhetően csak közvetett — hatását Lint művére.

13 Az olasz törekvésekkel mutat rokonságot a jelenet hangsúlyos kiemelése a környezetből. Ebből a szempontból különösen Caravaggio művei tettek rá mély benyomást, római útja során.

14 Ez az emberközpontú szemlélet és Lint jártassága a figurális műfajok terén alapvetően meghatározta festményének a pasztorál-műfajon belül elfoglalt helyét is. A bukolikus témát sajátos aktualitással ötvözte művén. A megrendelő ábrázolásának egyik közkedvelt módja volt valamilyen pásztorjeleneten való szerepeltetése. Számos esetben sikerült már az ábrázolt személyeket azonosítani, de nem mondható el ugyanez az „II Pastor fido"-ból vett jelenetek esetében. Lint képein — Ámor kivételével — mindegyik szereplőben valós személyt vélnek felfedezni, különösen az öreg szolgában, erősen karakterisztikus vonásai és — a zürichi példán — a szemlélővel való kontaktusa miatt.

15 Az ember és a természet harmonikus egységének megjelenítésében az északi mesterek elé Carel van Mander Tiziano művészetét állította követendő példának.

10 Ennek legkövetkezetesebben Rubens tett eleget, de — közvetett módon —• sokan álltak a velencei modell hatása alatt. Lint festményén a tájháttér ábrázolásában szintén olasz és flamand hagyományok ötvöződnek. A jelenet közvetlen színhelyéül szolgáló erdő részleteinek valósághű megörökítésében flamand előzmények dominálnak, a távolban látszódó Árkádia elképzelt hegyvidéke viszont az észak-itáliai ideáltájképek ismeretéről tanúskodik. A levegőperspektíva ábrázolását a zürichi képen több sikerrel oldotta meg. Ez szintén igazolja azt a feltevést, mely szerint a budapesti darab készülhetett korábban: a zürichi katalógusban ugyanis az 1640-es évek elejére datálnak egy képet, amely a leírás alapján a Szépművészeti Múzeum új szerzeményével azonosítható.

17 Lint — miután 1640-ben visszatért Antwerpenbe — csak az évtized közepétől került igazán a Rubens—Van Dyck-iskola vonzáskörébe, így emellett a datálás mellett szól a Saftleven által meghonosított kompozíció erős hatásán túl a már említett olaszos stíluselem jelenléte is. Peter van Lint művei többnyire magántulajdonban vannak, ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a Szépművészeti Múzeum immár három művet mondhat magáénak a mester ceuvre-jéből. GOSZTOLA ANNAMÁRIA Vi Kettering, /. m. (2. j.) 165 (37). 14 E témában ennek egyik pregnáns és hasonló elképzeléseken alapuló megfogalmazása Guercino Drezdában őrzött festménye (Ltsz. : 367, olaj, vászon, 224x291 cm). 15 Kat. Schenk, í. /;. (4. j.) 86. 16 Cafritz, R.—Gowing, L.—Rosand, D., Places of Delight. The Pastoral Landscape, Washington 1988, 115. 17 Kat. Schenk, i. h. (4. j.) 85-86.