Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

A Szépművészeti Múzeum 1986-ban és 1987-ben

lakozva a Szépművészeti Múzeumnak is lehetősége nyílt arra, hogy egységes anyag összeállításával az egész intézményt reprezentáló kiállítással jelenjen meg. A választás a holland gyűjteményrészre esett, mely a Régi Képtárnak mennyiségben és minőségben is egyik súlyponti része. A két vendéglátó múzeumnak is számottevő gyűjteménye van 17. századi holland képekből, amelyeket a budapesti válogatás szem előtt tartott: az ötven kiállítandó kép kiválasztásában a kölni múzeumból Ekkehard Mai, Utrechtből Jos de Meyere vett részt. Elsősorban az volt a cél, hogy képet adjunk a 17. századi holland festészet gazdagságáról, egyszersmind érzékeltetve a budapesti gyűjtemény sokoldalúságát. Néhány kiemelkedő mester (Frans Hals, Rembrandt, Jan Steen, Jacob van Ruisdael) és egy-egy pregnáns mű köré számos ún. kismester alkotását csoportosítva olyan összefüggő egésszé állt össze a kiállítás, amelyben a korszak minden műfaját jellemző darabok képviselték. Helyet kaptak ritkaságnak számító képek is, egyrészt olyan mesterektől, akiknek alig maradt fenn hiteles munkája (pl. A. Both, D. van Wynen, I. Iunius, H. de Bye, J. van Schyndel, M. Wytmans), másrészt néhány közismert festő tevékenységének kevéssé ismert területéről (pl. a veduta-festő J. van der Heyden csendélete, a csendéletfestő A. van Beyeren tengeri tája, a tájfestő K. Dujardin bibliai ábrázolása). Újonnan restaurált (B. van Bassen, A. van de Venne) és az utóbbi évtizedekben vásárolt (J. M. Molenaer, Th. Wyck, J. Voorhout) műveket is bemutattunk. A német és holland nyelven kiadott katalógus bevezető tanulmányát és címszavait Ember Ildikó írta, az ötven festmény részletes tudományos feldolgozását nyújtva, közölve néhány új attribúciót (J. van Diest, P. de Neyn, Fr. Ryckhals), tisztázva kisebb-nagyobb nyitott kérdéseket (J. Treck, G. van den Eeckhout, J. van de Velde, N. Macs). A kötet magába foglalja Ekkehard Mai-nak a holland festészet alapkérdéseivel foglalkozó és Jos de Meyere műfajtörténeti tanulmányát is. Meister Zeichnung en des Künstlerkreises um Kaiser Rudolf II. címmel a salzburgi Barockmuseumban június 2ö-án nyílt meg és szeptember 6-ig tartott nyitva a grafikai gyűjteményből Gerszi Teréz által válogatott rudolfinus rajzkiállítás. E rendezvény a rudolfinus művészet iránt erőteljesen megélénkült érdeklődés eredményeként született, nyolc évvel a prágai rajzbemutató után, de megelőzve az esseni illetve bécsi „Prag um 1600" kiállítást. A rudolfinus mesterek rajzaiból a Szépművészeti Múzeumnak igen jelentős anyaga van, amely részint az Esterházy-gyűjteményből, részint üelhaes István hagyatékából származik. E rajzok tudományos feldolgozása az elmúlt évtizedek, illetve évek során már megtörtént, így a kiállításhoz kapcsolódó katalógus — Gerszi Teréz és Bodnár Szilvia munkája — jórészt a régebbi kutatási eredményeken alapul. A kiállításon 56 rajz szerepelt, a gyűjtemény rudolfinus rajzanyagának válogatott lapjai. A múzeum rajzainak ez a csoportja azért tarthat számot különleges érdeklődésre, mivel nemcsak a vezető mesterek vannak benne kiemelkedő lapokkal képviselve, hanem olyan kisebb művészek is, akiktől csak igen kevés rajz ismeretes. Spranger nagyszerű rajzművészetét ugyan csak egyetlen mű dokumentálja, Hans von Aachen viszont három, különféle jellegű lappal szerepelt a kiállításon, Joseph Heintz négy, a művész legkvalitásosabb alkotásai közé tartozó krétarajzával együtt. Adrian de Vries Herkules harca Nessusszal témájú tollrajza mind művészi színvonala, mind ritkasága alapján a tárlat egyik legkiemelkedőbb darabja volt. A Roelandt Savery rajzok fájdalmas hiányáért némi kárpótlást nyújt Paulus van Vianen kivételes szépségű, nagy tájrajzanyaga, amelyből három szerepelt Salzburgban. A többi Vianen-lap a művész korai, salzburgi periódusából származik. Szintén gazdag választék állt rendelkezésre a rudolfinus tájképművész-trió harmadik tagjától, Pieter Stovenstől, akinek négy finom, aquarellel kombinált tollrajzát csodálhatták meg a nézők. A korszak bonyolult, moralizálástól áthatott gondolkodásmódját illusztrálták Jacob Hoefnagel