Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

A Szépművészeti Múzeum 1986-ban és 1987-ben

biedermeier alkotása: Apraxin grófnő és leánya képmása, mely a Pálffy-gyűjteményből származik. A beleltározott összes új tétel száma 264, ebből a legtöbb — 181 db — a Grafikai Osztályé, amely megszerezte Maillol és Rodcsenko egy-egy rajzát, Pascin női aktot ábrázoló vízfestményét, litográfiákat Gavarnitól, Daumier-tól, Chagalltól és Mooretól, Max Bill több szerigráfiáját. Az új szerzemények közül nem hiányoznak a közönség számára még alig ismert ígéretes tehetségek (pl. fiatal szovjet művészek) munkái, vagy a legfrissebb kísérleteket képviselő computergrafika és bélyeggrafika produktumai sem. Néhány az év folyamán befejezett restaurálások közül: Gregorio Lazzarini: Hit, Remény, Szeretet (B. Forgó Margit); Bartholomeus van Bassen: A delfti Nieuwe Kerk belseje (Somos Éva); Hans Baidung Grien: Mater Dolorosa; Laurent de La Hyre: Cornelia visszautasítja a koronát; Tiziano: Pietro Bembo képmása (mindhárom Velekei Mária munkája); G. B. Pittoni: Szent Erzsébet alamizsnát oszt (Tarbay Anna). Kiállítások A Budapesten létesítendő Vasarely Múzeum számára a művész 1982 tavaszán közel 400 alkotását — rajzokat, festményeket, gobelineket, plasztikus multiplikákat és szerigráfiákat — ajándékozta a magyar államnak. A Szépművészeti Múzeum, mint az adomány őrzője, három termében már októberben kiállítást rendezett, ahol kevés híján a teljes anyag látható volt 1985-ig. Miután befejeződött Óbudán az egykori Zichy kastély (épült 1746-52 között) gazdasági épületének helyreállítása és múzeumi célú berendezése, 1987. május 7-én, immár az összes műtárgyat bemutató kiállítással, megnyílt a szervezetileg a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Vasarely Múzeum. A kétszintes épület összesen 1602 m

2 kiállítási területtel rendelkezik. A gondos műemléki helyreállítás megőrizte a fennmaradt barokk részleteket, a homlokzatokat épp úgy, mint a földszinti három teremben a csehsüveg boltozást (42. kép). Az emeleten három termet síkmennyezettol födtek, és a negyediket, a legnagyobbat, nyitott fedélszékkel látták el. A szinteket — biztosítva a bemutatás körjáratát — lebegő lépcső köti össze. A Cifka Péterné által rendezett kiállítás a művész pályafutásának teljes keresztmetszetét adja, az 1926-ban még Budapesten készült néhány rajzától az 1981-es dátumot viselő festményekig. Ceruzarajzok és tempera plakáttervek dokumentálják a Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájában és Bortnyik Sándor Bauhaus-eszméjű Műhelyében töltött időszakát, a felkészülést, melyet 1930-tól Párizsban mint reklámgrafikus gyümölcsöztetett. A földszinti nagy teremben nyertek elhelyezést a közvetlen érzéki látvány rögzítésétől a geometrikus absztrakció felé tartó rajzai a 40-es évekből, köztük az első szemtévesztő, a harmadik dimenziót érzékeltető grafikái és közismert zebraábrázolásai. Ugyanitt láthatók első képei, mert a grafikusként már befutott Vasarely csak 1940 táján kezdett festeni. Az emeleti nagyobb termekbe került az 50-es és a 60-as évek termése, amikor Vasarely a nemzetközi avantgárd legelső sorába lépett (43-44. kép). Félreismerhetetlenül egyéni, ugyanakkor szinte a végtelenségig variálható formakincse lenyűgöző színvilággal jelenik meg mind a kisebb méretű, mind a hatalmas festményeken, valamint a gobelineken. A két következő évtized munkái után, az utolsó teremben, a kiállítás záróakkordjaként a sokszorosítások műtárgyegyüttese tanulmányozható: plasztikus multiplikák fémből, fából vagy műanyagból, szerigráfiák, kollázsok, valamint murális alkotások tervei. A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítótermében Geskó Judit rendezte meg