Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

A Szépművészeti Múzeum 1986-ban és 1987-ben

veszeti Múzeumba. Az olasz munkák közül két kisbronz érdemelte a legnagyobb figyelmet: az Agostino Zoppo műhelyéből való Pokolhegy (38. kép) és az antik minta után készült Belvederei Apollo. Gazdag anyag — többek közt egy Hendrik de Keysernek tulajdonított kisbronz — képviselte a németalföldi és holland iskolát. A német és osztrák iskolák változatos anyagából egy 1455-60 körüli, festett, hársfa Madonnaszobor érdemel külön kiemelést. A 19-20. századi rajzok címíí kiállítás (június 27.—október 12. Rendezte Kaposy Vera) a biedermeiertől napjainkig ívelő válogatással, olyan mesterek lapjainak bemutatásával, mint Kriehuber, Millet, Delacroix, Courbet, Manet, Sisley, Signac, Klimt, Schiele, Kokoschka, Cézanne, Picasso stb., nem utolsó sorban a modern rajzgyűjtemény megalapítói, Delhaes István, Majovszky Pál, Meiler Simon emléke előtt kívánt tisztelegni. A Grafikai Osztály ezt követő tárlata Az európai grafika hatszáz éve volt (október 24.—1987. május 17. Rendezte Gerszi Teréz és Czére Andrea). A kétszáznál több mestermű között a 15.-től a 20. századig terjedő időszak grafikusművészetének csúcsteljesítményei szerepeltek: Dürer, Callot, Rembrandt, Ribera, a Tiepolók, Piranesi, Goya lapjai, valamint a 19. és 20. század számos olyan mesterének művei — így Manet, Daumier, Toulouse-Lautrec, Picasso, Braque, Léger grafikái —, akiknek ceuvre-jét néhány esetben már monografikus kiállítás keretében is láthatta közönségünk. Ez a kiállítás összefoglalása és kiegészítése volt az egy-egy évszázad sokszorosított grafikusművészetét bemutató tárlatsorozatnak, amelyet a múzeum százezer lapnyi anyagából a megelőző öt év folyamán rendezett, összefoglalása, mivel az egy-egy évszázadon belüli különböző stílusirányok, kifejezési formák, technikák és műfajok teljességének bemutatása után most már csak az önálló invencióval alkotó, tehát nem reprodukálással foglalkozó nagymesterek legkiemelkedőbb művészi eredményeire koncentrált, s kiegészítése az említett sorozatnak, amennyiben az anyag viszonylagos szegényessége miatt Önálló tárlaton eddig nem szereplő korai, 15. századi lapokat is bevonta a kiállított művek sorába. A bemutató nagy vonalakban felvázolta egy-egy technika — rézmetszés, rézkarcolás, fekete-fehér és színes litográfia — történetét, magába foglalva unikum értékű korai színezett fametszeteket épp úgy, mint vegyes technikával készült, új szerzeményű, kortárs műalkotásokat. Átfogó képet nyújtott a vallásos és világi témakörök alakulásáról, bővüléséről, történelmi szükségszerűség diktálta változásairól, miközben felrajzolta a művészeti irányok fő erővonalait, a különböző nemzetek szerepét, hozzájárulását a grafikus művészet történetéhez. Már pusztán újdonságával is sok látogatót vonzott a DIGIT ART számítógép-művészeti kiállítás (november 28.—1987. január 11.), amelynek anyagát a rendező Tóth Ferenc egyrészt az Új Impulzus folyóirat és az MTA SZTAKI pályázatára beérkezett hazai munkákból, másrészt külföldről kért művekből állította össze. Műtárgykölcsönzések külföldi kiállításokra Az év folyamán a következő külföldi kiállításokon vettünk részt műtárgyainkkal: NDK-Berlin, Az expresszionizmus Berlinben, 2 festmény, 5 rajz; Amszterdam, Művészet a képrombolás előtt, 1 festmény, 1 rajz; Heidelberg, Délnyugat-németországi reneszánsz, 1 szobor, 3 rajz; Tokió, Edouard Manet, 1 rajz, 8 rézkarc; London, August Rodin rajzai és szobrai, 8 rajz; Washington, Brueghel és kora, 4 rajz; Tübingen, Toulouse-Lautrec, 1 festmény, 1 rajz; Kassel, A magyar avantgárd a Weimari Köztársaságban, 1 festmény, 4 rajz; Madrid, Monet, 1 festmény; Halbturn, Makart és a historizmus, 2 festmény; München, Lenbach, 4 festmény; Bordeaux, Bonnard, 1 festmény; London—Zürich, Kokoschka, 2 festmény; New York, Kokoschka, 1 fest-