Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

Az Andokidés-festő új csészéje

s az általa tervezett egyik jelenetet 1562-ben már tanítványa, Giuseppe Porta festette meg a terem keleti falán. A pápa ekkor egyrészt a számításba vehető legjelentősebb művészt, Taddeo Zuccarit, másrészt — mivel annak egyéb irányú elfoglaltságai is voltak — Pirro Ligorio tanácsára néhány fiatalabb, kevésbé ismert festőt bízott meg a munka folytatásával. A soron következő feladat — amint ez az elkészült freskók időrendjéből kiderül — a terem keleti és nyugati falának három-három ajtaja feletti sopraporták megfestése volt. Az egyes freskók témájára és festőjére vonatkozóan a Vasari és Baglione művészéletrajzaiban található utalások, valamint néhány, a festők számára eszközölt kifizetést tanúsító dokumentum a legfontosabb forrás.

13 Nyilvánvalóan a Sala keleti falát állványozták fel először, hiszen az itt elkészült freskókra történtek legkorábban, 1564-ben, a kifizetések — Taddeo Zuccari, Livio Agresti és Orazio Samacchini számára. A nyugati falat a következő évben vehette munkába Giovanni Battista Fiorini és Girolamo Siciolante da Sermoneta — számukra 1565-ben fizetnek a festményekért; az utolsó sopraportával 1572-3-ban készült el Giorgio Vasari, aki ekkor az összes többi üresen maradt falfelületet is festményeivel látta el.

14 Vasari és Baglione leírásai, valamint a kifizetési dokumentumok alapján a freskók legnagyobb része esetében a festő személye pontosan tisztázható. Némi zavar az attribúció kérdésében Fiorini és Samacchini szerződése körül támadt Baglione pontatlansága — a keleti és a nyugati fal két déli sopraportáján dolgozó festők téves, illetve hiányos megnevezése — miatt. Mivel azonban Fiorini freskójának helyét a pénzügyi dokumentum pontosan kijelölte, s mivel az ezen kívül Samacchini műveként elméletileg még számításba vehető egyetlen további freskó festőjeként —- az említett tévedése miatt önmagában nem teljesen megbízható — Baglione egyértelműen Livio Agrestit jelölte meg. Smith, minden más lehetőséget fokozatosan és logikusan kizárva az „I. Otto visszaadja az egyháznak elrabolt birtokait" jelenetet ábrázoló freskót nevezi meg Samacchini munkájaként, s ezt a meggyőződését stíluskritikai érvekkel is alátámasztja.

15 Ugyanakkor a londoni British Museum római manierist a és barokk rajzait összefoglaló katalógusban Pouncey és Gere meglepő módon azon vélekedésüknek adnak kifejezést, hogy az egyértelműen Livio Agrestinek tulajdonítható, az „Aragóniái Péter felajánlja királyságát Ili. Ince pápának" jelenetet ábrázoló freskó mellett a fentebb említett freskókompozíciót esetleg ugyancsak Agresti művének lehetne tekintenünk.

16 Ennek a feltevésnek azonban ellentmondanak a két festmény stílusa között megfigyelhető számottevő különbségek, valamint az a tény, hogy a vatikáni aktákban a rájuk vonatkozó bejegyzések mind Agresti, mind Samacchini részére csak egy-egy freskó kifizetését dokumentálják. Ebben az összefüggésben viszont még egy érdekes, szinte meghökkentő és nehezen magyarázható ténnyel találjuk magunkat szemközt. A csaknem egyértelmű bizonyossággal Livio Agrestinek tulajdonított freskóhoz készített négy rajz közül az első vázlat hagyományos attribúciója a régi felirat szerint Federico Zuccari volt. Ez a régi gyűjteményekben gyakori és könnyen érthető eset: Taddeo Zuccari munkáját 13 Vasari—Milanesi VII, 39; Baglione, G., Le Vite, Xapoli 1733, 29 (Vita di Marco da Siena) és 18 (Vita di Livio Agresti da Forli). AIV. Pius idején a Sala Regiában végzett munkákért történő kifizetéseket tartalmazó két számadáskönyv, a Libro M astro és a Giornale (Róma, Archivio di Stato —- Camerale I Fabbriche, 1520 és 1521) megfelelő részleteit Smith közli, i. m. 105-106, 9-15. j. 14 Vö. Barocchi, P., Vasari Pittore, Milano 1964, 71-73. 15 Véleményét a bolognai cinquecento festészetet feldolgozó kötetben legújabban Jürgen Winkelmann is osztja, vö. Fortunati Pietrantonio, V. (ed.), Pittura bolognese del'500 2, Bologna 1986, 634. 16 Gere, J, A.—Pouncey, Ph., Italian Drawings in the Department of Prints and Drawings in the British Museum. Artists Working in Rome c. 1550 to c. 1640, London 1983, Catalogue 17.