Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)
Az Andokidés-festő új csészéje
merevebbek. Beazley utalt kapcsolatukra a budapesti csészével, do a Vatikáni lovasfestő darabjait távolabb állóknak tartotta. 23 A svájci csésze új támpontokat ad a kapcsolatok megítéléséhez. A Vatikáni lovas-festő egy csészéjén egy ülő isten, nyilvánvalóan Dionysos alakja ismétlődik, összehajtható széken, kezében kantharossal, a másikon a lovas jelenik meg újra, vagyis a svájci csésze két alakját megtaláljuk elosztva az andokidési mintaképüknél valamivel későbbi két vázán. Ugyanez a helyzet a Vatikáni lovas-festőhöz közelálló peremes csészetöredékkel, 24 amelynek tárgya a müncheni Andokidés-amphorára emlékeztet. A festést itt is nyilvánvalóan az Andokidés-festő inspirálta, de — mint a Vatikáni lovas-festő töredékeinél — a rajz merevsége és a ruharedők egyformasága kizárja azt, hogy a mester saját kezű művei. A fuldai fehéralapos csésze 25 jóval távolabb áll: növénydíszítésének Beazleytől kiemelt erősen archaikus hatása ellenére a rajz inkább gyenge és ügyetlen, mint korai, és a darab aligha korábbi az 500-as éveknél. A Lysippidès- és Andokidés-festő együttműködése egyedülálló a vázafestészet történetében, 26 és valószínűleg az új technika kialakítójának pályakezdésével kezdődött. Talán „idősebb testvére" vállalta a képeit keretező ornamentika festését. 27 Az új jövevény a Kerameikos világában az Exekias-hagyományt híven őrző társától tanult. Rövidesen mindketten gazdagodtak azzal, amiben különböztek egymástól, a maguk javára fordítva mindkét technika pozitív lehetőségeit. Baráti versengésük eredményei az azonos tárgyú kétnyelvű vázák: melyikük csinálja meg jobban? Ennek a „játéknak" alighanem legszebb példája a palermói csésze, mert itt illeszkedik egymáshoz a legkeresetlenebbül a két kompozíció. Más vázáikon is szívesen vették át egymástól egyéni szkémáikat. A budapesti csésze attribúciója talán azért tűnt merésznek, mert egy ismeretlen Andokidés-festőt fedezett fel. Az új kisméretű csésze megerősíti, hogy a vázafestés művészetének teljes birtokában kis formátumú vázák díszítésétől sem idegenkedett. Fentebb többször kellett utalni a hasonlóságok sorára, amelyek a két csészét összekötik. Kétségtelenül pár-darabok, és nem lehetetlen, hogy azonos leletegyütteshez tartoztak. MARIANNE PÉCASSE (Liège) Fordította: Szilágyi János György 23 ARV 1617. 24 Beazley, ARV 159, 2; Cohen, 255-256 és 50. t., 1. k.; Williams, D., Greek Vases (British Museum), London 1985, 36-37, 42. k. 25 Beazley, ARV 159, 1; Cohen, 262-263 és 53. t., 1-2. k. 28 Hemelrijk, J. M., Caeretan Hydriae, Mainz 1984, 83, feltételezi, hogy a caerei hydriák két festője ugyanazon a vázán is együtt dolgozott. Más jellegű két festő gyakori együttműködése egyazon vázán a későbbi attikai vörösalakos vázafestészetben, különösen a Penthesilea-festő műhelyében. 27 Beazley, i. h. (18. j.): a bostoni kétnyelvű amphora (01.8037) képének oldalsó keretdíszítése valószínűleg a Lysippidés-festőtől való.
