Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

In memoriam Dr. Balogh Jolán

DR. BALOGH JOLÁN (1900—1988) IN MEMÓRIÁM 1988. október 12-én veszítette el a hazai művészettörténet-tudomány egyik legjelentősebb egyéniségét, dr. Balogh Jolánt. A 88 esztendős tudós szinte élete utolsó napjáig dolgozott válogatott tanulmánykötetének képanyagán. Magas korban, hatalmas munkásságot hátrahagyva távozott körünkből, mégis befejezetlen tanulmányok és könyvek maradtak utána. Szelleme friss volt mindvégig, és ő ezt —• hívő ember létére — igen nagy kegyelemnek tartotta. Az egyetemen Hekler Antal tanítványa volt. 1924-ben kezdte meg múzeumi pályafutását. Erre az időre szívesen emlékezett vissza. Élete utolsó hónapjaiban említette, hogy milyen nagy örömmel és érdeklődéssel tanulmányozta a régi szobrászatot az 192l-es Melier Simon-féle rendezésben. A tehetséges fiatal lány itt talált rá arra a területre, mely múzeumi munkásságát meghatározta. Ekkor ismerte fel, hogy a Ferenczy István gyűjteményéből való, Európa elrablását ábrázoló kisbronz Andrea Riccio műve. A tanulmány már 1924-ben elkészült, de csak 1928-ban jelent meg a Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichteben. Erre és más műveire 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. A Régi Szoborgyűjteménnyel kapcsolatos kutatómunkája eleinte önkéntes volt, és az anyag kritikai tanulmányozásával kezdődött. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója bízta meg 1930-ban a szakkatalógus megírásával, 1935-től pedig önállóan intézte a gyűjtemény ügyeit osztályvezetői minőségben. Időlegesen (1937-1945, 1949-1955-ig) a Modern Szoborgyűjtemény is hozzá tartozott. A Régi Szoborosztály 1955-ben vált önállóvá. Alapítását neki köszönheti, s ő a gondjaira bízott anyagot 1967-ig, nyugdíjba vonulásának évéig megkétszerezte. Hivatali munkájáról adott összefoglaló jelentését olvasva megdöbbenünk, hogy ez a nagyszerű tudós, akinek a hazai és egyetemes művészettörténet köréből rendszeresen jelentek meg nagy jelentőségű publikációi, közben milyen alázatosan vállalt magára múzeumi feladatokat az intézmény érdekében. Osztálya anyagának a háború ideje alatti mentése, csomagoltatása, majd 1945-ben revíziója az ő feladata volt. 1945 őszétől 1949 tavaszáig a Grafikai Osztályt is vezette, és a rajzanyag háború utáni revízióját is elvégezte. Ennek az időszaknak a grafikai kiállításai közül az 1948-as Hoffmann Edith emlékkiállítást kell külön megemlíteni, melyhez katalógus is készült. A régi magyar művészet anyagának kezelését is rábízták 1945 és 1947 között, majd 1949-ben. Itt nemcsak fontos revíziókat végzett el, hanem az ő irányításával készült a régi magyar művészet első kiállítása is a Szépművészeti Múzeumban, 1949ben. A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek alapítója, első szerkesztője volt (1947-1949 között), s mint ilyen, ő alakította ki a folyóirat lényegében máig változatlan profilját. Gazdag tanulmánysorozatban közölte a régi olasz szobrászat anyagára vonatkozó újabb megállapításait, pályája vége felé pedig francia, német, osztrák, angol és spa-