Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

A Szépművészeti Múzeum 1985-ben

alakjaik grafikáival mutatta be a kiállítás (Herbin, Baumeister, Lohse, Bill, Calderara, Vasarely, Dewasne, Deyrolle). A szürrealista festők és szobrászok 1945 utáni grafikáik­kal jelentek meg a tárlaton (Miró, Dali, Ernst, Mattá, Lam, Giacometti), és külön termet kaptak a szürrealizmus gondolatait műveikbe átplántáló mesterek (Tapies, Marcel Jean, Corneille, Doucet, Appel, Manessier). A hatvanas évek amerikai pop művészete (Andy Warhol, Lichtenstein, Indiana, D'Arcangelo, Wesley, Younger­mann, César), valamint a kortárs művészet számos új irányzata módot adott rá, hogy az elmúlt két évtized termésének bemutatásakor az irányzatok jelzése mel­lett hangsúlyozzuk az új grafikai médiumok térhódítását is: a monokróm festészet (Yves Klein), a land art (Christo), a concept art (Kosuth, Sol Le Witt, Judd) és az ún. antiművészet (Beuys) grafikai megjelenítéséhez a hagyományos eljárások ritkán alkal­masak. A kelet-európai neoavantgárd művészek (Kabakov, Jankilevszkij, Filkó, Si kora stb.) és a posztmodern irányzat máris klasszikusnak számító nagy alakjai (Tattafiore, Paladino) ugyanakkor szívesen alkalmazzák a hagyományos grafikai technikákat. A Szépművészeti Múzeum komoly erőfeszítéseket tett, hogy a bemutatott grafi­kák egy részét a magángyűjtőktől megvásárolja. 44 alkotás került ily módon a grafikai gyűjteménybe. Ezek közül a legkiemelkedőbbek Fernand Léger Az olvasmány, Amédée Ozenfant Anya gyermekével c. litográfiája, Roberto Mattá hat darabból álló dombornyomat-sorozata, Antonio Tapies litográfiái (102. kép), az amerikai pop mű­vészek: John Wesley, Roberto Indiana és Jack Youngermann grafikái, Bridget Riley szeriális műve, Ernesto Tattafiore grafikai mappája és Jacques Lassaigne litografált „Chagall" könyvének szignált példánya. A Grafikai Osztály Callot emlékére címmel a művész halálának 350. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást (május 24.-szeptember 29., rendezte Kaposy Vero­nika). Jacques Callot (1592—1635) gazdag oeuvrejét grafikai sorozatai és nagyszabású kompozícióit bravúros technikai tudással megörökítő rézkarcai képviselik gyűjtemé­nyünkben. Pályája kezdetét, itáliai működését a római templomok oltárképeit repro­dukáló kisméretű metszetei és az Antonio Tempestával közösen kiadott, Ausztriai Margit spanyol királynő emlékének szentelt sorozat lapjai idézték fel. A Medici-udvar ünnepségeit, az I. Mátyás császár halála alkalmával rendezett gyászszertartást és a P. Bonarelli II Solimano c. tragédiájának jeleneteit megörökítő metszeteket csak­úgy Firenzében készítette, mint a Nagy vadászatot. A nép életének mindennapjait ábrázolta az Imprunetai vásáron és megjelenítette az olasz eommedia dell'arte jel­legzetes figuráit, Scapint, Pantaleonét és Capitanót. Szülővárosába, Nancyba vissza­térve még az itáliai emlékek jelennek meg az Olasz koldusok és a Sfessaniai táncok sorozat lapjain. A lotharingiai herceg szolgálatában rézkarcokat készített a palota virá­goskertjéről, a teraszon megjelenő hercegi párról, divatos öltözetű nemes urakról, lovagi tornákról és festőtársáról, Claude Deruet-ről. Szerepelt a kiállításon két külön­leges szépségű lapja, a fény-árnyék hatásokat hangsúlyozó Asztali ima és a Kártyá­zók. A mester párizsi útjának dokumentumai a város nagyméretű látképei : a Pont Neuf, háttérben a Notre Dame-templommal és a Szajna a Louvre épületével. Utolsó korszakának művei között a legjelentősebbek a Szent Antal megkísértése a démoni állatok és szörnyalakok kavargó tömegével, és a Háború borzalmait bemutató soro­zat, melynek jelenetei drámai erővel ábrázolják a véres harcokat, felégetett házakat, a sebesültek kínjait és halálát, kínzást, akasztást, menekülést, vagyis mindazt a ten­gernyi szenvedést, amivel a harmincéves háború sújtotta a népet. Callot művei mellett néhány kortársának alkotásait is bemutatta a kiállítás, így többek között Ph. Thomassin, A. Tempesta, Jacques Bellange, Jacques Stella, A. Bosse és Stefano della Bella lapjait.

Next

/
Thumbnails
Contents