Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Maffeo Verona ismeretlen műve Budapesten

megfelelően eredetileg hat darabból állhatott, s az Angliába került jeleneteken kívül szükségképpen még a Szerelem (Amore), a Halál (Morte) és az Idő (Tempo) diadalme­netét foglalhatta magába. A megfelelő méretek, az ábrázolás és az egyező előadásmód alapján bizonyosra vehető, hogy az angliai sorozatból hiányzó Szerelem diadala ábrázolás az eddig isme­retlenül Budapesten őrzött festménnyel azonos. Mint az együttes jelenleg egyedüli fellelhető darabja s egy sajátos műfaj reprezentánsa, a Szépművészeti Múzeum képe Maffeo Verona művészetének különösen értékes dokumentuma. A hosszú, keskeny képmezőben felsorakoztatott diadalmenet ugyanolyan szorosra fűzött együttesben szerepel, mint az angliai Hit vagy Hírnév jeleneteknél, hasonló a szembeforduló vagy profilba állított alakok elosztása, mozgása, egyező az alakok és a tér viszonya, a kép­sávot kitöltő ritmikus elrendezés. Azonosak a típusok, a Maffeo Verona más képeiről, pl. az udinei Oratorio delle Zitelle Mária ciklusáról is ismert arcok, hegyes, ékszerű orrok, a hajviselet stb. A vontató állatok (lovak, illetve egyszarvúak), vagy pl. a dia­dalszekerek kerekei esetenként pontosan egyezőek. Miként a budapesti képet, annak idején a Cook-gyűjteménybe került festményeket is Andrea Schiavone nevével hozták kapcsolatba, a sorozat darabjai szinte egyazon időben, a múlt század végén kerültek a műkereskedelemből eladásra. 5 A Szépművészeti Múzeumban őrzött festmény, mely a felső és alsó képszélen éles vágásvonalat mutat, nagyjából olyan magas, mint az angliai képek, de csal: fele olyan hosszúságú. Nyilvánvaló, bogy itt csak a diadalmenet egy részét, a baloldali felét látjuk. A képteret az ábrázolás domináló mozzanata tölti be: négy hófehér ló vonja a tüzes diadalszekeret, amelyen a meztelen szárnyas Amor ül (42. kép), jobb­jában íjjal, válláról lógó tegezzel — miként azt Petrarca írja: „Quattro destrieri uie piű che neve bianehi / Sopra un carro di foco un garzon crudo / Con arco in mano et consaettea fianchi." Közvetlenül a szekér előtt, leigázva, hátrakötött kezén láncra­verve az istenek leghatalmasabbja, Jupiter halad. A szekér mögött hátrább egy-egy szerelmespár tűnik fel, attribútumok hiányában azonban nehezen azonosíthatók a Petrarca által felsorolt kísérők egyikével-másikával. Balra a háttérben egy magas­laton egy lepelbe burkolt alak s egy a menet felé mutató férfi látható: a költő megsze­mélyesítője s az az árnyék, mely Petrarcát megszólítva elmagyarázza neki a látottakat és felsorolja a jelenlevőket (43. kép). 6 A Trionfi szövegének megfelelő népes kíséret, a szerelem rabjaiul esett históriai alakok és legendás párok sok-sok fős menete jobbról csatlakozhatott a pesti képen szereplő központi csoporthoz. A kép jobb szélén látha­5 Pulszky Velencében több értékes festményt vásárol( Luigi Resiminitől. Ezek közül a Gio­vanni Francesco Caroto Szt. Mihály-a állítólaga veronai Palazzo Persicóból, Giulio Camp: Sala­mon ítélete a bresciai Palazzo Comunaleból, Bonifazio Veronese Nyár és Tél képe a padovai Palazzo Giustinianiból (a. e. Velence, Pal. Barbarigo) származott, Az Amor dialala képet Resimini a fennmaradt nyugta tanúsága szerint a két Bonifazio Veronese-festménnyel együtt adta el Pulszkynak: „Io sottoscritto dichiaro aver ricevuto dal Sig. Carlo Pulszky L. it. 3500 cioè tremi­lacinquecento per prezzo di due dipinti di Bonifazio Veneziano rappresentanti l'est ate e l'inverno e di un dipinto de! Schiavone rappresentante il Trionfo dell'Amore. Venezia, 1892 25 Ottobre". A nyugta felkutatásáért Zentai Lorándnak, a grafikai osztály helyettes vezetőjének mondok köszönetet. fi / Trionfi di Francesco Petrarca. Facsimile... della edizione gtmnpata a Firenze Vanno MCCCCLXXXXJX. Roma, 1891, Triompho dell'Amore, Cap. I. „. . .Un ombra alquanto men che l'altre trista/Mi si fe incontro: et mi chiamo per nome / Dicendo hor questo per amar s acquis!a / .. .Et cosi nassedemo in loco aprico". Képünkön Amor szeme nincs bekötve: a 16. századi ábrázolásokon egyaránt szerepelt a „vak" Ámor és a szépségre nyitott szemmel figyelő Ámor, amint arra az egykorú szerzők utaltak. L. pl. 11 Petrarca con Vesposizione di M. Q. A. Gesualdo, Venezia 1581; Panofsky, E., Studies in Iconology (Blind'Cupid), New York— London 1972, 121.

Next

/
Thumbnails
Contents