Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Két festmény Battista Dossi köréből

számára kreálni. A dokumentumokból kikövetkeztethetően Battista 1517-1520 között tartózkodott Rómában, ahol valamilyen kapcsolatban állt a Raffaello-műhelylyel. Elképzelhető-e vajon, hogy Battista már ezt megelőzően eljutott volna ahhoz a tetszetős, csiszolt, kifinomult, már-már szépelgő klasszicizáláshoz, ami a Borghese Szent Családot jellemzi? Ezt a képet ugyanis Gibbons 1515 körűire datálja,

8 szemben Mezzettivel, aki 1535-1542 közé helyezi.

9 A Cini-gyűjtemény Szent Családjánál, Battista legsikerültebb kabinetképénél is sokkal elfogadhatóbbnak látszik Mezzetti 1540 körüli datálása,

10 mint a Gibbons javasolta két évtizeddel korábbi készülési idő.

11 Kevéssé hihető, hogy Battistának ennyire korán sikerült volna szolid rutinná tennie a komponálás terén Raffaellótól, a tájképi környezet alakításában pedig bátyjától, Dossótól tanultakat. Mezzetti egy konkrét hivatkozása is elég meggyőző számomra: a velencei Szent Család borzas Szent Józsefe tagadhatatlanul közeli rokona az 1540-re dokumentált Szent Mihály oltárkép (Drezda) sátánjának. Persze, ha Gibbons nem kellően alátámasztott és az életművet erőszakoltan lekerekítő korai datálásait nagy valószínűséggel elutasíthatjuk is, Battista Dossi kabinetképeinek időrendje akkor is felettébb fogas kérdés marad. Egy majdani újabb összefoglaló munka remélhetőleg a kronológia szempontjából is hasznosítani tudja a Szépművészeti Múzeumban őrzött kópia ismeretét, amely egyébként ellentétben Battista sajátkezűnek elismert kisformátumú képeivel vászonra és nem fára van festve. A kompozíciót nyilván híven, pontosan őrzi a másolat, csak a kivitelezés nyersebb, a részletek kevésbé finoman kidolgozottak mint a Cini Szent Családon. Könnyen lehet, hogy a jelenleg besötétedett, tisztításra váró kópia még Battista életében és az ő műhelyében készült. A raffaellói minta leginkább a Madonna, a kis Keresztelő és Szent Katalin gondosan balanszírozott hármasában van jelen, amelyen belül Mária kinyújtott keze a kompozíciót mesterkélten összetartó, üresen retorikus részlet. Feltűnően sok a képen a zsánermotívum: József az ordító szamár felszerszámozásával van elfoglalva, a bibliai szereplők kíséretében kutyák, kecskék és egy mókus jelennek meg, a kereszt mellett a földön vesszőparipa és forgó hever, — az egykor a londoni Morant gyűjteményben őrzött Szent Családon ezekkel játszik a gyermek Jézus és a Keresztelő

12 — Szent Katalin, lábánál fehérnemüs kosárral és varródobozzal házimunkát végez. Ez utóbbi számomra eléggé különös részlete a képnek: varró Szent Katalinnal másutt még nem találkoztam, márpedig az alexandriai szent „személyazonosságát" egyértelműen tanúsítja a keréktöredék attribútuma.

13 (A varrás inkább Máriához illenék, itt a Szépművészeti Múzeumban óhatatlanul is eszünkbe idéződik erre egy szép 17. századi példa: Murilio Szent Családja az ácsként dolgozó Józseffel és a varró Máriával.) A háttér ködbevesző vára és sziklás hegye jellegzetesen Dossótól származó motívum. Ugyanennek a kompozíciónak egy lényegesen gyengébb, de még dossósabb háttérrel feldúsított változatát 1928-ban árverezték el Milánóban, és jelenleg is olasz magángyűjteményben van.

14 8 Gibbons, i. m. 232. 9 Mezzetti, i. m. 113. 10 Mezzetti, i. m. 43, 122. 11 Gibbons, i. m. 234-235. 12 Gibbons, i. m. 227. 13 Arra van közeli, ferrarai példa, hogy Szent Katalin csatlakozzék a pihenő Szent Családhoz és a Kis Keresztelő Szent Jánoshoz: Girolamo da Carpi 1550 körül festett képe a Glasgow Museum and City Art Galleries-ben. Vö. Mezzetti, A., Girolamo da Ferrara detto da Carpi, Milano 1977, kat. sz. 93; From Borsó to Gesare d'Este. The School of Ferrara 1450-1628, Matthiesen Fine Art Ltd., London 1984, kat. sz. 44. 14 Olaj, fa; 61x80 cm.