Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Echo Lysippea
bor került elő. 14 Az egyik kéztartásában a leningrádi szoborhoz áll közel, a másik a kisebb budapesti szoborhoz, amellyel mérete is összekapcsolja. 15 A két együtt talált darab azt is igazolja, hogy a típus tükörképesen egymásnak megfelelő két változata együtt is megjelenik, esetleg együttes funkciójuknak megfelelően szándékosan ellentett tartásban. A tükörképesen megfelelő kartartású darabok összetartozása eléggé nyilvánvaló, ha a budapesti darabok tükörképes fényképét (27-28. kép) a fordítottkar- és lábtartású, azonos típusú példányok mellé tesszük. A paestumi lelet a sorozatba tartozó darabok keltezése szempontjából is alapvető fontosságú. A többi példány keltezéséhez semmiféle ásatási megfigyelés nem nyújtott segítséget, így legföljebb durva kidolgozásuk vagy bizonytalan párhuzamok alapján keltezték őket a későhellénisztikus korra. 16 A paestumi szoborpárral együtt talált egyéb anyag, de az egész necropolis története is kétségtelenné teszi, hogy nem lehetnek későbbiek a IV-III. század határánál. 17 Nem kevésbé lényeges a vizsgált sorozat szempontjából a necropolis anyagának egy másik tanulsága: késői, a IV. század második feléből való anyagából az tűnik ki, hogy ebben az időben Apulia, elsősorban Tarentum kultúrájának hatása a paestumi területre terrakották importjában is megnyilvánult. 18 A két budapesti szobor tehát egy fentebb tizenegy darab alapján bemutatott sorozatba tartozik, amelynek készítési centruma az ismert lelőhelyek többségének tanúsága szerint Apuliában volt, 19 és amelynek paestumi példányai a IV. század végén, esetleg a III. század legelején készültok. Hogy időben a többi darab sem állhatott ezektől távol, azt elsősorban a csoport homogén volta mutatja. Technikailag a legfeltűnőbb ilyen egységes vonása a szobroknak, hogy valamennyit legalábbis részben kézzel formálták, 20 és a nagyobb budapesti darab kivételével csaknem azonos méretűek, 20-24 cm magasak. Túlnyomórészt azonos a kompozíció szobrászati alaptípusa is: sziklán ülő ruhátlan, egy kivétellel szakálltalan férfi, kissé szétterpesztett lábakkal (változat: három péklányon a lábak keresztbe téve), fejét a könyökben térdére támasztott karjára hajtja (kivétel a londoni és a szakállas párizsi ifjú); az ellenkező oldalon levő láb gyakran nem érinti a sziklát, hanem előrenyúlik. Kézzel és több matricából formált terrakotta szobrok ilyen homogén sorozata már eleve azt sejteti, hogy nagyszobrászati mintaképet kell keresni mögöttük. Maga a szkéma azonban legalább a szigorú stílus kora óta jól ismert a görög plasztikában 14 Napoli, M., in Atti delV 11° Convegno di Studi sulfa Magna Grecia, Tarán to 1971, Napoli 1074, 379 és 112. i. 15 Napoli, i. h., szerint mindkét szobor magassága 22 cm, de a fénykép az utóbbit világosan magasabbnak mutatja a leningrádi típusnál. 16 Deila Torre-Ciaghi, i. »?.; rájuk hivatkozva keltezi az i. e. 2-1. századra a Louvre szobrocskáit Besques, i. h. Már Furtwangler, i. k. (fent 9. j.) utalt azonban „viszonylagkorai" voltukra. 17 A necropolisnak a paestumi múzeum raktárában őrzött anyaga mindeddig közöletlen, csak egy-egy kiragadott darab került belőle feldolgozásra. A legjobb tájékoztatás róla Greco, E., Liai, di Arch. n. s. 1 (1979) 11 (a korábbi irodalommal). 18 A mindeddig közöletlen leleteket először Napoli, M. említette, in Atti del 10" Convegno di Studi sulla Magna Grecia, Taranto 1970, Napoli 1973, 457; vö. Greco Pontrandolfo, A., Atti Soc. M. Grecia 11-12 (1970-71) 164. 19 Besques, i. ni. 55, a fent tárgyalt nápolyi darab lelőhelye alapján mindhárom párizsi példányt capuai eredetűnek tartja, de ennek semmi konkrét alapja nincs. Maga utal rá a bevezetésben (p. X), hogy a Campana-gyűjtemény terrakotta szobrai közt egyaránt vannak campaniai és apuliai, sőt szicíliai eredetűek is. Nem jöhet számításba az esquilinusi töredék lelőhelye sem (Gatti Lo Guzzo, L., // deposito votivo delVEsquilino, Firenze 1978, 83, C2 és 31. t.), amelyet Besques alaptalanul sorol a csoportba. Feltétlenül összefügg azonban a csoporttal egy ugyancsak a Campana-gyüjteményböl származó Attis-szobor (Besques, 19. t.. d. kép). 20 Besques, i. ni., szerint csak a szakállas ifjú szobra készült teljesen kézzel, a másik kettőnek csak a karjai, a többi részük több formából.
