Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Egy különleges Bész-amulett

delő, két kezével kissé konkáv falú edényt tartó király szobrának

35 és a fekvő, maga előtt ugyanilyen edényt tartó szfinx alakjának együttese.

36 A festményeken a b3s edényt üresen és púposán megtöltve egyaránt ábrázolták. A szfinxes szobortípus a 26. dinasztia idején is továbbélt.

37 Szintén a 18. dinasztia idején jelennek meg, majd a késői korban is készülnek a szabálytalan, hengeres edényt fogó, többnyire majomalakos szobrocskák,

38 ahol a pipereedény talán szemfestéket tartalmazott.

39 A szóban forgó amulett is lényegében ebbe a kompozíciós körbe illik, de számos vonásában eltér ezektől a kenőcsös edénykéktől. Maga Besz igen korán olyan szoros kapcsolatba került az illatszerekkel és kozmetikumokkal, hogy kenőcsös edény formájában is ábrázolták.

40 Egy szaiszi kori Besz alakú váza feje több közös vonást mutat

41 a bemutatott amulett fejének kiképzésével. Ugyancsak a szaiszi korra keltezi Vandier d'Abbadie azt az aryballost,

42 amelyiken egy edény formában kiképzett Besz ülő oroszlánt tart két kezével. Az amulett készítése a késői korra tehető. Ezt pontosítják Ballod

43 ikonográfiái tanulmányainak eredményei is ; a test arányaihoz viszonyítva igen nagy, és a testhez nyak nélkül kapcsolódó fej, a haj, a csupán néhány vonallal jelzett szakáll, a száj alatt szabadon maradó rész és az oroszlánfarok a 22-23. dinasztia utáni keltezést teszi valószínűvé, a tollkorona alatt párkányszerűen induló pánt pedig a 26. dinasztia felé mutat. Az usébtiknél is ekkor jött divatba a zöld szín, és elevenítik újra fel a feketés pont/vonal festést is.

44 Mivel az ikonográfiái és technikai jegyek között a 26. dinasztiabeli és az azt megelőző korok jellemzői keverednek, az amulett készítése a 25-26. dinasztia idejére tehető. A szobrocskát valószínűleg a nyakba akasztva, amulettként viselték. Mivel edényének bemélyedése sekély, nem használhatták ténylegesen pipereedénynek, mint 35 Validier, Manuel III, 379; 16/4. k., CI. 4. t. = Legrain, G., Statues et Statuettes de Rois et de Particuliers, CG du Caire, Le Caire 1906, 42.060. és 42.061. sz.; Davies, Nofer-Hotep, 18. t.; 19. t.: az edény fedőjén oroszlánnal; Winlock, H. E., Bas reliefs from the temple, of Ramesses I. at Abydos, Now York 1973, reprint, 1. t. 36 Dessenne, Le sphinx. Étude iconographique I, Paris 1957, 107-8, 250. és 253. sz.; Ilelck, Ritualszo.nen, 15, 70, 72, 91. kép. 37 Pl. Khartumban, a Szudáni Nemzeti Múzeum gyűjteményében található Szenkamaniszken király gránitszobra a Gebei Barkali Amon-templomból (Leclant, J., Ägypten III, München, 1981, 239, 227. k.); vö. Sepenupet berlini szobrával (ltsz. 7972) : szOnx alakban kosfejes edénnyel {Ausführliches Verzeichnis der Ägyptischen Altertümer und Gipsabgüsse, Berlin 1899, 51. kép, 246-7). 38 Igen sok együttesben, található majom, ilyenkor az edényen Toerisz és Besz ábrázolása is gyakran előfordul; pl. Vandier d'Abbadie, J., Catalogue des objets de. toilettes égyptiens au Musée de Louvre, Paris 1972, OT 185-8; Egypt's Golden Age, Museum of Fine Arts, Boston 1982, 225-6, 285-6. sz.; Pétrie, Fl., The Funeral Furniture of Egypt. Stone and Metal Vases, Warminster 1977, reprint, 11, 31-2. t. 755. sz.; Bissing, W., Steingef

risse, CG du Caire, Vienne 1907, 9. t., 18.578. sz. (ülő majommal 18.580. sz.) 119-20, Maclver- -Mace, El-Amrah and Abydos 1899-1901, London 1911, 44. t. ülő nőalak edénykével — Vandier d'Abbadie, OT 184; edény és rátámaszkodó oroszlán együttese pl. Five Years of collecting Egyptian Art 1951-56 — Brooklyn Museum, New York 1956, 56; 87-9. t., 70 A—C. sz. 39 Az egyik edényen msdm.t felirat olvasható (Vandier d'Abbadie, OT 184). 40 Uő., OT 160-4.; Riefstahl, E., Toilet Article from Ancient Egypt, New York 1943, 9. kép. 41 Vandier d'Abbadie, OT 57, OT 169 — hasonló orr-, fog-, szemábrázolás, bár ez utóbbi berakással készült; vékonv, kioltott nvelv, aminek azonban csak a helve maradt meg. 42 Uő., OT 379. 43 Ballod, Fr., Prolegomena zur Geschichte der zwerghaften Götter in Ägypten, Moscau 1913, 88-9. 44 Pl. a Louvre gyűjteményében: Leclant, Ägypten III, 203, 191-3. k.; Vandier d'Abbadie OT 371., 375., 388-90.